Reaktor / 2024. február 8., csütörtök

Szerelmesek, figyelem, jön a ti napotok!

Hiába esik valakinek nehezére a születésnapok, névnapok és évfordulók időpontjának észben tartása, február 14-ét mindenképp megéri felvésni a „mumus dátumok” listájára. A szerelmesek ünnepeként is ismert Valentin-napot megelőzően már több, mint egy hónnappal megfigyelhető, hogy a legkülönbözőbb üzletek a megszokottnál lényegesen több vörös rózsát, szívecskés plüssmacit és egyéb, kreatívabbnál kreatívabb, a szerelmet jelképezni próbáló terméket tartanak. Bár mind hallottunk már a Valentin-napról, azonban annak eredetéről és valódi jelentéséről lényegesen kevesebbet tudunk. És talán jogosan merül fel a kérdés is, miszerint a Valentin-nap valójában nem más, mint egy profin megtervezett marketingfogás?

A Valentin-nap eredete sok évszázados múltra vezet vissza. Az ókori Rómában február 15-én tartották a Luperkália nevű termékenységi ünnepet. Egy kiválasztott fiatal lány és fiú Lupercus, a farkas alakjában megjelenő istenség kiengesztelésének érdekében több pogány rituálén túlesve szinte teljesen meztelenül szaladt végig a város utcáin, miközben kecskebőrből készült rituális korbáccsal ostorozták az útjukba kerülő járókelőket. A legenda szerint voltak olyan fiatal nők, akik szándékosan keresték a velük való találkozást, ugyanis hittek benne, hogy a korbácsolás megtisztulást, termékenységet és gyermekáldást hozhat számukra. Ugyanezen eseményhez kötődtek azonban kellemesebb hagyományok is, hiszen a lányok a házasság istennőjének, Júnónak a templomában szerelmi jóslatokat kaptak, mely akár meg is határozhatta a párválasztásukat. A férjek ezen a napon virágokkal lepték meg a feleségüket, a még meg nem házasodott fiúk között pedig kisorsolásra kerültek a még hajadon lányok, egyfajta tombola formájában. Az így létrejött párok egy darabig ismerkedtek egymással, és előfordult az is, hogy hosszú távon is együtt maradtak.

 Luperkália ünnepe (Forrás: https://nocnitsa.tumblr.com/post/676282297891405824/february-15-the-roman-festival-of-lupercalia) 

A katolikus egyház három Bálint (latinul Valentin, Valentinus) nevű szent vértanút tart számon. A Valentin-nap azon Bálinthoz vezethető vissza, aki az ókori Rómában II. Claudius császár uralkodása alatt végezett papi foglalkozást. Az uralkodó megtiltotta a házasságkötést a fiatal férfiak számára abból a megfontolásból, hogy egyedülállóként jobb katonák lesznek. A legenda egyik változata szerint Bálint nem értett egyet a császár döntésével, így megtagadta az utasítás teljesítését, és titokban továbbra is esketett fiatal párokat. A papot börtönbe vetették, ahol megismerte a börtönőr vak lányát. A legenda csodával határos eleme itt következik, ugyanis a történet szerint visszaadta a lány látását, kivégzésének napján pedig egy levelet küldött a fiatal hölgynek, melyet úgy írt alá, hogy „A te Valentinod”. A romantikus gesztussal ötvözött, de Bálint szörnyű halálával végződő nap pedig a mára már világszerte ismert dátumra, február 14-re esett. Bálintot szentté a 490-es évek környéként avatták, melytől fogva a pogány Luperka ünnep helyett a mártírhalált halt papra emlékeztek.

A Valentin nap mai formájának kialakulása az angolokhoz vezethető vissza. Geoffrey Chaucer: Madárparlament című, 1382-ben megjelent alkotásában kapcsolata össze a szerelmet Szent Valentin napjával. 1421-ben a források szerint pedig V. Henrik angol király már költőt fogadott fel azért, hogy feleségének szerelmes verssel kedveskedjen Bálint napján. Magabiztosan jelenthetjük ki, hogy elnyerte a Valentin nap gondolata a társadalom tetszését, hiszen a 15. századtól egyre szélesebb körben „ünnepelték”. A fiúk szív alakú papírokon húzták ki egy edényből a leendő kedvesük nevét, ezeket a szíveket pedig büszkén viselték kabátjukra tűzve. A Valentin napi szerelmes versek és üzenetek írása egyre elterjedtebbé vált, 1840-ben pedig a piaci rést felismerve az amerikai Esther Holland alkotta meg a sablon szerint, ipari mértékben gyártott Valentin-napi üdvözlőkártyák. Az ötletével hatalmas sikert ért el a világ minden táján, és a Valentin-nap, mint a szerelmesek ünnepe egyre elterjedtebb lett.

A 21. században minden február a szerelmet jelképezni próbáló, gyakran már az elcsépeltség érzését keltő, ugyanakkor mindenki számára sokat jelentő rózsákról, plüssökről és csokoládékról szól. Egyes becslések szerint az USA-ban Valentin-napon egymilliárd képeslap kerül feladásra minden évben. A világ különböző országaiban eltérő hagyományok kötődnek február 14-hez: Japánban például csak a férfiak kapnak ilyenkor ajándékot, amit csak március 14-én a „Fehér  nap” alkalmával viszonoznak a hölgyeknek, Peruban pedig munkaszüneti napnak számít Bálint ünnepe. Hazánkban is számos babona kapcsolódik a Valentin-naphoz: egyes hiedelmek szerint Bálint nap reggelén egy szerelmes csók szerencsét hoz, az ekkor félbevágott alma magjait megszámolva megtudhatja a nő, hogy hány gyermeke lesz, illetve egy hajadon lány attól függően, hogy verebet vagy tengelicét lát, megtudhatja, hogy szegény vagy gazdag ember lesz-e a férje.

Bár ezen hiedelmeket egyre kevesebben ismerik és gyakorolják, de azt tökéletesen szemléltetik, hogy a Valentin-nap több, mint egy elcsépelt nyugati trend. Bár a virágüzletek és az ajándékboltok kétség kívül jól járnak a szerelmesek ünnepével, de ugyanakkor a felgyorsult világunkban senki számára nem árt megállni egy pillanatra és kifejezni a háláját és a megbecsülését azon személyek számára, akiket szeret. De azt ne felejtsük el, hogy ezt nem csak február 14-én tehetjük meg.  

Tovább az eredeti oldalra!