Szent János-breviárium

Szent János (kb. 6 – kb. 100)

apostol, tanító, evangélista

„János apostol és evangélista az európai és hazai szakrális néphagyomány egyik legtiszteltebb és egyik legihletőbb hatású alakja. Szellemének merészségét a sas-szimbólum jelképezi: a sas szárnyalása, magas röpte és napra figyelő tekintete jól kifejezi János személyiségét és jellemvonásait. A negyedik evangéliumban János úgy szerepel, mint »a tanítvány, akit Jézus szeretett«, s ez olyan jelző, amelyet a tanítványok közül senki más nem visel. Evangéliuma mellett három neki tulajdonított Levél is található az Újszövetségben, valamint ő írta a Jelenések könyvét.” (Diós István)

„János, evangelista, negyedik / Külön áll, világvégén valahol, / Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben / S a fénytelen örvény fölé hajol. / És megfeszül a lénye, mint az íj, / Feszül némán a mélységek fölé, / Míg lényéből a szikla-szó kipattan / S körülrobajlik a zord katlanokban / Visszhangosan, eget-földet-verőn, / Hogy megrendül a Mindenség szíve: / Kezdetben vala az ige. / S az Ige testté lőn.”  (Reményik Sándor)

„A téli napforduló archaikus időszakában János hozta vissza a föld fiainak a sötétség és téli hideg zsákmányából kiragadott napsugarat, azaz világosságot és meleget, az új esztendőt. Jézussal és Máriával való bensőséges kapcsolata révén, kezdettől fogva nagy segítő és gyógyító hatalmat tulajdonítottak neki. A régi paraszti vélekedésben a küzdelmes hétköznapokon és a halálon átsugárzik János oltalmazó ereje, páratlannak érzett segítőkészsége.” (Bálint Sándor)