Sötét csigalépcsőn át budapesti álomotthonba
Szűk udvar, keskeny csigalépcső, első emelet, sötét lakás. A lakáskeresők rémálma. Eladni szinte lehetetlen. A vevők messze elkerülik, pedig a lakást szinte utánuk dobják, különösen, mert ebből a típusból Budapesten turkálni lehet.
Lehet, hogy mazohista vagyok, de épp az ilyen lakások vonzanak a legjobban. A belsőépítészet egész fegyvertárát lehet felvonultatni, hogy a végeredmény a tulajdonost levegye a lábáról, és a lehetetlennek tűnő feladatból győztesen kerüljünk ki. Ez nekem is mindig nagy sikerélmény.
Az egyik legszebb kihívás ez: tragikus helyzetből emelni fel a lakást sötétből világosba, szűkből tágasba.
Úgyhogy amikor egy reményvesztett megkeresést kaptam (pont egy ilyen lakás tulajdonosa keresett meg minket), fellelkesültem. „Elképzelni sem tudom, miképp lehetne élhetővé tenni ezt a szörnyű lakást”, hallgattam őt, de nekem már ekkor a végeredmény járt a fejemben.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: