Siva és Matuzsálem
Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. december.
Írásom címe talán azt sugallja, hogy különféle mitológiai alakokkal, esetleg nevükkel kapcsolatos kérdésekkel kívánok foglalkozni, ám ez csupán egy része a valóságnak. Arról szólok a következőkben, van-e megfelelő női egyenjogúság nyelvünkben. Csaknem fél évszázaddal ezelőtt egy idén épp száz éve született jeles író és újságíró, Feleki László ezt egy humoros írásában úgy vetette fel, hogy megkérdezte: nyelvünkben van államférfi szó, de vajon micsoda Bandáranájaka asszony, a világ első női vezetője: „Államnő? Államhölgy? Államnéni? Nyelvújítók, előre!”
Szirimávó Bandáranájaka, Srí Lanka egykori kormányzója
Nos, én nem is csupán erre válaszolok, hanem még ennél is szélesebbre tárom a kapukat, legalábbis megpróbálom. Szirimávó Bandáranájaka asszony Srí Lanka kormányzója volt, Angela Merkel pedig – hogy egy hasonló mai példát is mondjak – német kancellár. Vagyis korántsem szükségszerű, hogy minden olyan szónak, amely nyelvünkben férfira utal, legyen nőre utaló változata is. Ha ezt tennénk a nyelvbeli női egyenjogúság feltételévé, megnézhetnénk magunkat, mert nemcsak az államférfi mellett nincs államnő, hanem a közlegény, legénység, egyházfi, hazafi stb. szavaknak sincs közleány, leányság, egyházlány (egyháznő), hazalány stb. párjuk. S mit tennénk az állatvilág egyedeire, csoportjaira utaló olyan szavakkal, amelyek a hímnemű egyed nevét tartalmazzák ugyan, de általános értelműek? A fias tojásból kikelt fióka baromfi ugyan, de korántsem mindig fi! A rókának vagy a tyúknak a kicsinye is rókafi, tyúkfi (legalábbis a régi nyelvben), de ezek sem okvetlenül fiak.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: