Rovás, taksa, sarc – egy kis adóetimológia (3. rész)
Eredeti megjelenés: Adó Online 2017. augusztus 11.
Nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.
(József Attila)
A magyar nyelv számos olyan szót, kifejezést tartalmaz, amelyeknek adózási eredetük van. Használjuk ezeket a mindennapokban, egyeseket már kevésbé, de értjük a jelentésüket, másokat viszont már a feledés kútjába söpört az idő, illetve gyakran a használt fogalom tartalma igen távol került az eredeti jelentésétől. Ilyen szavakból, kifejezésekből gyűjtöttünk össze néhányat.
Az adózással kapcsolatos szavak, kifejezések eredetét, jelentését vizsgálva szó volt eddig a dézsmál, ebek harmincadja, huszár, majd a harácsol, szegény, porció, forspont és kvártély kifejezésekről.
Sorozatunk mostani részében olyan kifejezéseket gyűjtöttünk össze, amelyeket több száz éven keresztül használtak az adózásban, és ezeket – néha módosult tartalommal – ma is használjuk.
Sokkal tartozik, ha sok van a rovásán
A magyar nyelvben a ró igének, illetve az ebből képzett rovás szónak igen sok jelentésváltozata van. Maga a róni ige már az ősmagyar nyelvben is jelen volt, erre utal az, hogy a magyar nyelvvel rokon nyelvekben (pl. osztják, cseremisz) is megtalálhatóak ennek a szónak változatai, méghozzá hasonló jelentéssel.
A ró szó eredeti jelentése ’vág, metsz’ volt. Ebből alakult ki a XV. századtól az adózási tartalom, amely az adók kivetését, kirovását jelentette. Ennek oka az volt, hogy az adókötelezettségek és befizetések nyilvántartására, elszámolására egy fából készült pálca szolgált. Ez leggyakrabban négyoldalú volt, de ismert ennek hengeres, hatoldalú, sőt nyolcoldalú változata is. Kezdetekben egyetlen rovásbotra jegyezték fel az egymás melletti jobbágytelkek kötelezettségeit és befizetéseit, a későbbiekben már minden adózóra önálló rovásbotot alkalmaztak.
A páros rovás két, hosszában pontosan egymáshoz illeszkedő darabból állt. A rovásokat rajta összeillesztett állapotban rótták, majd egyik fele egyik, másik fele másik érdekeltnél maradt így az két botfél egymás ellenőrző másolata volt. A rováspálcának rendszerint feje is volt. A bot egyik végére nem került rovás, azt a faragáskor fogták. A fejet a rovás nyelének is nevezték. Rovásként a római számokat variálták a boton (I, V, X stb.).
Rovásfejek
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: