Reaktor / 2024. október 23., szerda

Népszellem és jog - hagyományokból építkező jövő

A népszellem jogfilozófiája a jog és a kultúra kölcsönhatását vizsgáló irányzat, amely a nép sajátos szellemiségét és kulturális hagyományait helyezi a jog alapjának. A népszellem fogalma összefonódik Georg Wilhelm Friedrich Hegel filozófiájával.

A népszellem jogfilozófiája

Hegel szerint a népszellem (Volksgeist) az egyes népek sajátos történelmi és kulturális identitásában nyilvánul meg, ez alakítja a jogrendeket, intézményeket. A népszellem tükrözi a nép egyedi jellemzőit, erkölcsi normáit, amelyek formálják és irányítják társadalom törvényeit és állami berendezkedését.

A jog nem egyetemes és abszolút, hanem történetileg változó és adott népre jellemző, hiszen a népszellem befolyásolja a törvényalkotást. A jogfejlődés ezért nem egyszerűen racionális folyamat, hanem a nép szellemi és kulturális fejlődésének leképeződése.

A népszellem fogalma egyedi jellegű, ebből bontakozik ki a nemzeti kultúra és történelem. A népszellem eszméje uralkodó időszakokban a nemzeti egyéniségekre is különleges eszmehordozóként tekintettek. Fejlődési szintje és történeti meghatározottsága a belső szellemi valóság elkerülhetetlen külső megnyilvánulása a tapasztalati világban. Mint a korszellem, megállapítása a historikus leggyakoribb és legnagyobb körültekintést, óvatosságot, mélyreható elemzést, valamint filozófiai ismereteket igénylő feladat.

Hegel (forrás: Wikipédia)

A népszellemnek van egy organikus, évszázadokon átnyúló  absztrakt tulajdonsága, mely talán mindenki szíve és tudata mélyén ott rejtőzik. Viszont van ennek a szellemnek, vagy néptudatnak/géniusznak egy adott kora vetíthető, gyakrabban változó jellege. Természetesen az adott kor gondolkodását, csak évekkel később lehet alaposabban értékelni és összevetni egy másik korral. A mai világban jobban oda kéne figyelni a népszellemre, hogy ne vesszen el, mivel szerintem nemzeti értek, akár kulturális, identitási, jogi és még politikai szempontból is.

Népszellem a magyar jogrendszerben

A népszellem és a magyar alkotmányjog tudománya közötti kapcsolat a jogtörténetben és a jogfilozófiában mélyen gyökerezik. A népszellem fogalma Hegel filozófiájából ered, de a magyar jogfejlődésben is meghatározó szerepet játszott a nemzeti sajátosságok és kulturális tradíciók beépítése a jogrendbe.

Magyarország jogfejlődését mindig erősen befolyásolta a nemzeti identitás, a történelmi hagyományok, és a közösség saját értékrendje.

Hazai történeti jogtudományi álláspontok

Timon Ákos (jogtudós 1850-1925) nevéhez fűződik a Szentkorona-tan elméletének kidolgozása. Magyar alkotmány- és jogtörténet (Budapest, 1903) című munkájában a magyar nép által az őshazából magával hozott erőteljesebb közszellemen, közjogi érzéken alapuló a Szentkorona-tannal indokolja, hogy a 13. századtól Magyarországon megszűnt a személyes jellegű királyi hatalom, és létrejött a rendiség, mégpedig a külföldi eredetű hűbériség eszméivel vívott küzdelemben.1848-ban kiteljesedett az a rendszer, ami kizárja az osztály-ellentéteket a magyar társadalom egészséges organizmusán belül:

,,Az 1848. évi törvények óta az egész magyar nemzet a Szent koronát fején viselő királlyal egyetemben alkotja azt az egységes közjogi egészet, élő szervezetet, amit a középkori források a Szent korona egész testének (totum corpus Sacrae Regni Coronae) neveznek, napjainkban pedig államnak nevezünk.”

(forrás: Wikipédia)

Timon Ákos szerint a Szent Korona közjogi fogalma és misztériuma fokozatosan alakult ki, és ez lett a magyar állami szervezet alapja. Az állami élet minden eleme közvetlen kapcsolatban áll a Szent Koronával, amelyből minden hatalom és jog ered. A Szent Korona egyfelől a hatalom forrása, másfelől az állami szolgálatok és kötelezettségek célja. A Szent Korona jogi személyiségének fejlődése tette lehetővé a közhatalom tiszta meghatározását, amely az állammá szerveződött nemzet akaratából, a koronázás révén száll át a királyra. Timon hangsúlyozza, hogy a Szent Korona misztériuma nem egyházi eredetű, és nem a „Mysterium Christi” mintájára jött létre, hanem egy államjogi konstrukció, amely a magyar közjog és államszervezet alapját képezi még ma is.

Dr. Szászy-Schwarz Gusztáv (jogász 1858-1920) meghatározása szerint a népszellem.

„…Nép az egyesektől nemcsak önálló létet folytat, de melynek az egyesektől különálló szellemi s lelki képességei és szellemi nyílvánúlásai is vannak;) e szellem a népszellem, e lélek a népiélek és ezek nyílvánúlásai között a népnyelv, népköltészet és népjog foglalnak helyet. E nézet bírálatába itt nem bocsátkozhatom."

Echhart Ferenc (történész 1885-1957) szerint  a népszellem pedig a következő:

„...A népszellem, mint a nemzetet alkotó egyének gondolkozásbeli egysége, alkotja és újítja meg a jogot s az leginkább éppen a jogfejlődésből ismerhető fel. A népszellem változó, mint az egyén gondolkozása. A nemzet szellemi világa is nagy átalakuláson megy keresztül, amit a nemzeti jogfejlődésen, a nemzeti jogtörténeten észre lehet venni…”

A népszellem fontossága napjainkban

A népszellem gondolata a mai napig meghatározó a nemzetek identitása és kulturális értékei szempontjából. Bár a globalizáció és a technológiai fejlődés hatására a világ egyre inkább összefonódik, a népszellem napjainkban is fontos szerepet tölt be továbbra is alapvető szerepet játszik abban, hogyan alakítjuk a közösségi normákat, a jogrendszert és a társadalmi berendezkedést. A XXI. században a népszellem nemcsak a hagyományok őrzését jelenti, hanem az új kihívásokkal szembeni alkalmazkodás képességét is, amely segíti a nemzeteket, hogy saját kulturális gyökereiket megőrizve fejlődjenek. Ahogy a világ változik, úgy formálódik a népszellem is, amely a múlt értékeit ötvözi a jövő lehetőségeivel, biztosítva ezzel a nemzetek fennmaradását és virágzását.

 

(Borítókép forrása: Magyar Nemzet)

Tovább az eredeti oldalra!