Aspergeres a kisfiam / 2023. január 29., vasárnap

Nem kértük a fejlesztőt!

Hajmeresztő lesz, amit írni fogok! Közel három hónapot vártunk, mire az egyik helyről jött a hír, hogy várnak minket egyéni fejlesztésre. Nem a lakhelyünkön, autópályán megyünk, 25 perc a út. Ez nekem nagy szó, mert csak a lakhelyünkön szoktam vezetni. Legalább kénytelen voltam messzebb merészkedni, és egészen szupermaminak is éreztem magam ettől. Mikor tudott volna az án anyám vinni engem bárhová kocsival, amikor kislány voltam... Persze nem ez a hajmeresztő rész. Hanem, hogy két alkalom után azt mondtam a fejlesztőnek, hogy köszönjük szépen, többet nem jövünk! Nem tetszett amit csinált, már amit láttam belőle. Az anyai ösztönöm dübörgött, hogy nem lesz ez jó, pedig amúgy csodával határos módon K. szeretett menni, vagy a motiváció volt jó, ezt sosem tudom. Azért nem járunk, mert semmi autispec készültséget nem láttam, a kérdéseimre választ nem kaptam, nem is volt hol feltenni, totál fejetlen volt az egész. Abból állt a két alkalom, hogy a fejlesztő előpakolt játékokat, és azzal játszottak. Amivel K. akart, teljesen átadta neki az irányítást, na és ez az én gyerekemnek nagyon tetszik. Ez persze jó, és a játékokkal sem volt baj, de nem láttam, hogy bármilyen tudatosság lett volna a közös játékban. Bármilyen megfigyelés, időkorlát, autispec. segítség. Második alkalommal feladatlapon számoltak. Nem éreztem, hogy itt valamikor segítséget kapunk majd azokhoz a problémákhoz, amivel nap mint nap küzdünk. Nekem ki kellett mennem, és nem volt helye, ideje, hogy kérdéseket tegyek fel, vagy megbeszélnénk, hogy és mint lesz ez az egész. Lehet, hogy csak az én fejemben létezik ilyen, de én olyan segítséget vártam, aki megkérdezi, hogy mi a gond, miben kell segítség, és ahhoz mérten igyekszik fejlesztési tervet készíteni. Itt az idő, hogy bevalljam, hogy én is gyógypedagógus vagyok, de nem auti szakos. Sajnos vagy nem hamar megismerem azt, aki tudja mit csinál, és azt aki nem. Nagy küzdelem volt számomra ez az egész, totál lelkiismeretfurdalásom volt, őszintén szólva bele is betegedtem. Mire meghoztam a döntést, lázas lettem, és a torkig lehettem, mert a torkom is begyulladt. Aztán ráfeküdtem az újabb fejlesztéskeresésre. Máskor megírom, mire jutottunk. 

Tovább az eredeti oldalra!