Minden szuper?
Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. május.
A nagyotmondások, túlzások, stílusosan szólva szuperlatívuszok korát éljük. Nagyotmondás mindenhol, mindenben, legkivált pedig a társalgási szlengben, valamint a kereskedelmi reklámokban, hirdetésekben, ahol csak úgy hemzsegnek az olyan, jobbára idegen eredetű jelzők vagy összetételi előtagok, mint hiper-, ultra-, mega-, extra-, s talán mindezek előtt: szuper-. Önmagában, tehát hozzá kapcsolódó utótag nélkül azt jelenti: ’nagyszerű, kiváló, remek’. Napjainkban ez a „trendi” dicsőítő jelző. Mindennapos párbeszédek az effélék: „Milyen volt a buli? – Szuper!”; „Hogy ízlik ez a süti? – Szuper!”. S természetesen nemcsak a sütemény helyét veszi át s tölti be napjaink szóhasználatában mindinkább a játékosan megrövidített, becéző – s iménti példamondatomba szándékosan belecsempészett – süti, valamint a cseresznyéből, mogyoróból, salátából, uborkából hasonlóképpen alakult-alakított cseri, mogyi, sali, ubi, sőt kombinálva, „ragozva” koviubi, ubisali, öri hari (az örök harag helyett!) stb., hanem a szuper is egyre gyakrabban szupi formát ölt, főleg a fiatalok száján.
"Szuper ubisali"
Nem önmagában, hanem összetételi előtagként úgyszintén triumfál, sikert sikerre halmoz a szuper. Nem is csoda, hiszen voltaképpen ez az igazi területe. A szuper melléknév a szuper- előtagú összetett szavakból önállósult. Ez a szuper előtag pedig, amely valójában nem is összetételi előtagként, hanem inkább túlzást, fokozást kifejező előképző szerepben kapcsolódik az utótaghoz, a ’fölött, fölé” jelentésű latin super elöljárószóhoz vezet el bennünket. Jól mutatja ezt néhány, már korábban átvett szavunk, pl. a szuperintendens, amely felvigyázót, felügyelőt, illetve református vagy evangélikus püspököt jelent. A 20. század azután már több, főleg szakmai jellegű szóval gazdagított bennünket, olyanokkal, mint szuperbenzin, szupernóva, szuperszonikus, szuperlektor stb.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: