Melyiket válasszam?

Aránylag – viszonylag. Alapjelentésük lényegileg azonos: valamihez mérve, arány(os)ítva, viszonyítva, valamihez képest. Ehhez járul egy másodlagos, minősítő, illetve értékelő árnyalat is: nem nagyon, meglehetősen, eléggé. Az alapszó értelme azonban mintha árnyalná használatukat: az aránylag mértékbeli egybevetést, valamihez mérést, arányítást éreztet, tehát konkrétabb, a viszonylag pedig inkább bizonyos viszonyra, összefüggésre, körülményekre utal, vagyis elvontabb, és valamivel választékosabb, ritkább is. Például: aránylag olcsó; aránylag nagyobb; aránylag több – viszonylag megfelelő; viszonylag jól érzi magát. A használatban azonban a két szó többnyire a fenti árnyaló megkülönböztetés nélkül, felcserélhető szinonimaként fordul elő. Gyakori, modoros használatuk bizonyos szószaporító köntörfalazást, körülményeskedést éreztet.

Belső – benső. A két melléknév közös alapjelentése: valamiben, valamin belül, valaminek a belsejében lévő, belül működő (például: belső cseléd, ember, munkatárs; belső baj, gumi, rész, szerv, szög, vérzés, zseb). Átvitt értelmük: a lélekben végbemenő, lélekből fakadó (például: belső vagy benső hang, küzdelem, tűz). Stílusárnyalatbeli különbség azonban van köztük: a benső egy kissé választékos és régies (például benső szoba). Vannak ezenkívül sajátos átvitt jelentésárnyalatai is: a lélekben, az érzelmekben mélyen gyökerező, bensőséges, meghitt, bizalmas, titkos (például: benső barátság, kapcsolat, meggyőződés, ügy, viszony).

[...] Bővebben!