Reaktor / 2023. december 28., csütörtök

Magyarország és Európa közös jövője

Lassan 2024-et írunk, és kimondható, hogy az elmúlt 10 éve hazánknak az Unió részeként egy kibontakozó csatatérként alakult. A migrációs krízis, a jogállamiság, a Covid járvány kezelése és az ahhoz köthető helyreállítási alapok szétosztása, a befagyasztott EU források és a háborúval kapcsolatban megfogalmazott különböző álláspontok mind fontos mérföldkövei az elharapózó konfliktusnak.

Természetes, hogy felmerül a kérdés, hogy a jövőben hogyan alakul tovább a kapcsolat. És teljesen jogos is ezzel foglalkozni, hiszen mindannyiunk életére közvetlen hatással van. Az elkövetkezendő évtizedben gazdasági és politikai kapcsolatainkat ápolnunk kell az Uniós tagállamokkal, hiszen egymásra vagyunk utalva.

“I have come to the conclusion that politics are too serious a matter to be left to the politicians.”

- Charles de Gaulle

Az Unió gazdasági szövetségekből alakult, politikai céllal. A Montánunió (1952), az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom (1957) alappilléreiből szerveződött Európa konszolidálásának céljából a szabadság,  emberi méltóság, demokrácia, egyenlőség, az emberi jogok (beleértve a kisebbségi jogokat) és a jogállamiság értékei mentén. Erre már a kezdetektől fogva eltérő elképzelések voltak a tagállamok között. Charles de Gaulle, prominens alakja az Unió megalakulásának, a szupranacionális Európában nem hitt, de az Unió megalakulását és Franciaország belépését szorgalmazta, mivel a felemelkedés ígéretes lehetőségét látta benne. Kimondottan a nemzetek Európáját proponálta és ezzel szembe is került a holland-német elképzelésekkel. Több évtizeden keresztül húzódott a konfliktus (többek között a brit belépést érintve), ami az európai integráció első nagy kihívásának bizonyult.

(forrás:Frederic Köberl,Unsplash)

Maastrichtban megállapodtak az akkori tagállamok a közös európai polgárságról, az euró, mint közös valuta bevezetésének szándékáról, közös kül- és biztonságpolitikáról és az igazságügy összehangolásáról. Kialakultak a koppenhágai kritériumok, azaz belépés feltételei és 2004-ben sikeresen Magyarország is része lett az Uniónak. Innentől kezdve Magyarország is részese lett a politikai kooperációnak, a közös piacnak, munkaerő és befektetések szabad áramlásának. 5 évvel később hatályba lépett a lisszaboni szerződés, amely tisztázta a hatásköröket kizárólagos, megosztott és támogatott szerint.

A gazdaságunk egyhamar megérezte a hatást, a közszféra beruházásait rövid idő elteltével már az Uniós források finanszírozták és a beruházásokhoz való hozzájárulásoknak köszönhetően olyan látványos adatokat produkált az ország, mint a beruházások viszonyított aránya, amely a 2007. évi 0,8%-ról  2013-ra 17,2%-ra emelkedett.[1] A gazdaságnak jót tett és ez a magyarok foglalkoztatottsági rátájában is meglátszott, tehát egyenesen a családok zsebeiben. 2010-ben 10,8% volt a munkanélküliek aránya, a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint ez jelenleg 3,8%, mindössze 186 ezer fő.

A görög gazdasági válság kapcsán azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a monetáris unió ingoványos talajon áll. Az államcsődtől mentő övet többek között Szlovákia is finanszírozta, ahol a minimálbér ekkor 327 euró volt, míg Görögországban 876,62.[2] Így került fejenként minden szlovák állampolgárnak 214 eurójába a görögök csalafinta belépése az eurozónában, majd a kimentésük a fenyegető államcsőd elől.[3] Ez viszonylag visszaszorította a magyar kormány igyekezetét az eurozónába és céldátumról már réges-régen nem hallottunk friss prognózist. Ez egy olyan része az európai integrációnak, ami előnytelennek tűnik a magyarok számára és ha nem merül fel rá hirtelen külső nyomás, a következő 10 évben nem is fog megtörténni.

(forrás: Feyza Nur Demirci, pexels.com)

A prominens problémák 2015 tájt kezdődtek, a migrációs krízis defenzív hazai kezelésével, ami szemben állt a nettó befizető országok befogadó politikájával. Ez a mai napig releváns krízis, csupán a médialefedettsége csökkent a Covid-19 járvány, valamint az ukrán-orosz háború miatt. Nem hallani már gyakran, de csak a múlt hónapban 18.689 illegális bevándorlót sikerült feljegyeznie UN Migration Global Data Institute-nak.[4] Ebben az évben főként Elefántcsontpartról, Szíriából, Guineából, de Pakisztánból és Marokkóból is érkeztek a bevándorolni szándékozók. Ezek népes országok és a jelen állás szerint se Pakisztánból, sem Szíriából nem számíthatunk enyhülésre, hogy csak a legszembetűnőbbeket említsem újra. Október eleje óta az Izrael és Gáza övezet közötti fegyveres konfliktus is minden bizonnyal menekülésre kényszeríti majd a palesztinok számottevő részét.

Ez a jelenlég az Unió tagállamai között hazánkra nézve kifejezetten kártékony, a határvédelem megerősítése körülbelül 8,5 milliárd forintot emésztett fel, aminek 50%-os támogatására Orbán Viktor miniszterelnök még 2017 nyarán felkérte Jean-Claude Junckert, az Európa Bizottság akkori elnökét, sikertelenül.[5]

Jelentős a médiában viszont a nyílt háború Magyarország EU-s pénzügyi és jogi részesedéseiről. Ez egyrészt a Magyarország által már aláírt 2021-2027-es költségvetési ciklusból járó jutalékokat érinti, ami a fentiekben leírt, a tagsággal kialakult gazdasági függés miatt erőteljes húzás. A Kohéziós Alap és Helyreállítási és Rezílienciaépítési eszköz (RRF) forrásait befagyasztotta az Unió. Mindennek az alapja fenntartások az alkotmányosság, választási rendszer, bírói függetlenség, korrupció, szólásszabadság, akadémiai függetlenség, vallásszabadság, egyenlőség, kisebbségek jogai, menedékjogok, valamint az ESCR sértésének (jog a megfelelő étkezéshez, lakhatáshoz, oktatáshoz stb.) terén hazánkban, vagyis a Sargentini-jelentés ezeket nevezi meg. Az Európa Parlament szemet hunyt a tartózkodó képviselők jelenléte fölött a kétharmados többség megformálásához. Magyarország fellebbezésére az Európai Unió Bírósága közel 3 év után kimondta, hogy nem történt hiba az eljárásban, így a Sargentini-jelentés elérte az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárás implementálását Magyarország ellen.

(forrás: Wikimedia Commons, pexels)

Napjainkban az Európai Tanács elnöksége áll a nézeteltérések fókuszában. 

„Katasztrófához vezetne, ha Magyarország betölthetné az elnökséget, a miniszterelnök a saját terveit próbálná megvalósítani”.

- Thijs Reuten, holland képviselő

442 – 144 arányban eltiltásunkra szavaztak a képviselők. Az akkori igazságügyi miniszter Varga Judit szerint politikai nyomásgyakorlásról van szó, semmi többről. Az Európai Parlament döntése nem jár jogi következménnyel. Jelenleg stabilizálódni tűnik a magyar elnökség, de ahogy azt az elmúlt években láthattuk, könnyen fordul a kocka. Az előző 10 év alapján a következőben meg kell tanulnunk kiegyezni és tárgyalni az Unióval. A gazdasági érdek és a szerződések kötnek ezer szállal a gazdasági közösséghez, amiért szuverenitásunk részeit meg is osztjuk vele. Viszont az autonómiánkkal rendelkezhetünk a saját érdekünknek megfelelően és ez a jól működő kooperációt is szolgálja.

 

  

[1] Losonczi, M. (2014) Magyarország 10 éve az EU-ban – mekkora volt a mozgástér?. Közgazdasági Szemle.

[2] Központi Statisztikai Hivatal (2015) Minimálbérek 2004-2015. https://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak

[3] Szlovákia – Fejenként 2014 euróba kerül a görög mentőöv. (2016). Jokortv.hu

[4] United Nations Migration, Displacement Tracking Matrix (2023. 07. 17.) https://dtm.iom.int/europe/arrivals

[5] Fizesse ki az EU a határvédelmi költségek felét! (2017. 08. 31.). Belügyminisztérium. https:// kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/hirek/

 Borítóképek: Artur Roman, pexels | 36876, pixabay

Tovább az eredeti oldalra!