Kármán József-breviárium
Kármán József (1769–1795)
prózaíró, esszéista
„A Fanni hagyományai című szentimentalista regénye a Wertheriádák népes családjába tartozik. Én-regény, amely egy érzékeny szívű leány boldogtalan szerelmét és elhervadását adja elő. A goethei mintakép csak azt jelenti, hogy Európa-szerte uralkodó volt ez a regénytípus, szoros műfaji szabályokkal, melyeket Kármán is betartott.” (Szerb Antal)
„A gyöngédlelkű leány titkos hervadását meleg színezéssel festette meg az író. Írása lélektani boncolás tekintetében kiemelkedik az akkori elbeszélő művek közül. Jelentősége tulajdonképpen stílusában rejlik. Kármán József a maga korában mestere volt a kellemesen hangzó mondatoknak, ritka választékossággal írt, stílusát meglepő hajlékonysággal alkalmazta elbeszélésének hangulatához.” (Halász Ignác)
„»A nemzet csinosodása« című munkájának éppen olyan nagy a jelentősége, mint Zrínyi Miklós intelmének, amely az elmúlt évszázadok mélységéből is visszacseng a nemzet lelkiismeretébe, és figyelmeztet hibáira és feladataira. Greguss szerint minden magyarnak könyv nélkül kellene tudnia. Itt fedi fel Kármán mindazokat a hibákat, melyek fajtánkat visszavetik a tehetségtelenebb, de kitartóbb nemzetek mögé. Itt írja meg, hogy az irodalomnak jótékony felvilágosítással kell hatni a közönségre és a nemzetre.” (Marék Antal)
Szerettetni – egy szívvel, mely a mienkkel egyező hangon ver, öszveolvadni; minden érütését, minden gondolatját egy atyafias lélekhez kötni; magát avval öszvekapcsolni, oly édesen! oly bonthatatlanul! magát más teremtésben egészen általöntve érezni – szerettetni!
Itt létének egy fő célja a szerelem: de boldogtalanságának legfőbb eszköze is lehet a szerelem.
Mi ez? – mi a szerelem? – nem fogok hozzá leírásához. A szó csak üres, jelentés nélküli hang. Hideg, mint a réz, mely cseng, de nem érez; holt, megmerevedett állat. Elégtelen a szív véghetetlen, eleven, erős, meleg érzéseinek lefestésére.
Oh, mi az élet szeretet nélkül? Iszonyú, mint a tágas vadon, amelyben nem járt embernyom. Borzasztó, mint éjfél hasogató hidege. Nem élt az, aki szeretet nélkül élt!
Mi a szerelem? Nem kárhozatos indulat az; a jó természet oltotta azt szívébe. Szeressen, de a természet és a józan értelem törvényei szerint: a szerelem jó! – De a vak szerelem veszedelmes.
Minden szó fontossá lesz, minden mozdulás sokat jelentővé, ahol szíved verését egyező szívverés viszonozza.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: