Karinthy Frigyes-breviárium

Karinthy Frigyes (1887–1938)

író, költő, műfordító, eszperantista

„Mulattatta azt, akivel társalgott. Úgy adta elő a mókáit, hogy önmaga nevetett rajtuk legjobban, s ez egy csöppet sem rontotta a hatást. A móka elmés volt, de az előadó vidámsága is magával ragadta a hallgatót. Kellemes volt vele együtt lenni. Apró félszegségeinek hátterével az embernek szinte felfokozódott az önbizalma. Hatalmas volt a félszeg ember szellemi és lelki ereje, s magához emelte a körülötte levőt, remek intuícióval látva meg, hogy hol az a kis rés, amelyen keresztül még az elesettbe is életkedvet lehet ömleszteni.” (Nagy Lajos)

„Az »Így írtok ti« tükreiben éles modor-kritikával lépett föl. Mintegy lehántotta, s külön fölmutatta a burkolatot, hogy megmutassa, hová fajulhat el a külsőleges, egyéni jellegzetesség hajszolása, hogy negatív módon eszméltessen rá a forma természetes súlyára és szerepére. E mögött az ítélőképesség meghökkenése, a tökéletlenség fájó értelmi fölismerése áll.” (Várkonyi Nándor)

„Sokat írt mesterségből és kényszerből, és sokszor pongyolán. Itt is híjával volt minden nagyképűségnek, és ellensége minden modorosságnak; itt is a logikát kereste, a fogalmak tisztázását, a tiszta mondanivalót.” (Babits Mihály)