Kányádi Sándor-breviárium

Kányádi Sándor (1929–2018)

 a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő

„Indulásakor ő volt az »egyik legnagyobb ígéret«, aki a mai magyar irodalom talán legnépszerűbb, legolvasottabb költőjévé vált. Művei olvasása során nemcsak az rajzolódik ki, hogy a mai magyar irodalom talán legnépszerűbb, legolvasottabb költőjének pályáján miként kapcsolódott össze személyesség és egyetemesség, hanem az is, hogy a kor, a XX. század második fele és a XXI. eleje mennyire segítette, avagy akadályozta e szintézis megteremtésében.” Márkus Béla

„Minden új költészet a költészet tradíciójának újraolvasása és másként értése. A kortárs költő a számára referenciaszövegnek minősülő rég- és közelmúltbéli szövegek ún. »kitöltetetlen helyei«-re koncentrálva olvassa újra, és értelmezi át a hagyományt. Ami – saját költői hagyományán túl – nagyobbrészt választott hagyományt jelent. Kányádi esetében leginkább Petőfi, Arany, József Attila és Illyés Gyula lírai örökségére, valamint az Áprily–Tompa–Reményik-féle transzszilván tradícióra kell gondolnunk.” (Ködöböcz Gábor)

„Mert ő, a kortárs erdélyi és egyetemes magyar líra kiemelkedő mestere, írói-emberi habitusában azokat a szemléleti vonásokat hordozza, amelyek a kisebbségi helyzetbe taszított nemzetrész sorsos öntudatát és keserű léttapasztalatokkal teli önértelmezését az embersors és a mindenség univerzális horizontja felé tágítják. A varázslatos transzszilván tájakon kiteljesedett archaikus és történelmi értékhagyományok emberi mélységeit és szellemi magaslatait, a sajátos közösségiség összes gondját-kínját és kultúrateremtő azonosságjegyét vállalja.” (Bertha Zoltán)