TINTA blog / 2024. január 19., péntek

„Így írunk összevissza"

Megjelent: Magyarország 1974/19, 23. o.

Éppen száz éve, hogy Arany János 1874. évi akadémiai főtitkári jelentésében ezt írta: „A helyesírás nem siet eldöntéseivel.” Ha végigtekintünk az akadémiai helyesírás immár közel másfél százados történetén, egyetérthetünk Arany megállapításával. Aranyt igazolja Szemere Gyula „Az akadémiai helyesírás története” című műve is, amely a közeljövőben jelenik meg az Akadémiai Kiadónál.

Kiejtés, szóelemzés

Az első akadémiai helyesírás „Magyar helyesírás’ és szóragasztás’ főbb szabályai” címmel 1832-ben került kiadásra. Kimondatlanul már ebben a szabályzatban is érvényesült a helyesírásunkat meghatározó két fő alapelv (amelyet először az 1856-os szabályzatban fogalmaztak meg): a kiejtés és a szóelemzés elve. Ezt Arany más szavakkal így fogalmazta meg: helyesírásunk „részint az élő szokással haladni akar, részint a történeti múltból is köteles annyit megtartani, amennyi a hagyomány megőrzésére szükséges”. A legtöbb vita egyébként éppen a két alapelv összecsapásából adódott, és lényegében akörül zajlott, hogy meddig kell követni a kiejtést, és hol kiált megálljt a szóelemzés.

[...] Bővebben!

Tovább az eredeti oldalra!