Crumbs Of Time / 2021. július 7., szerda

Hütték között a Hochschwabon

Majd egy éves magashegy megvonás után végre újra lehetőséget kaptunk arra, hogy belevessük magunkat a fantasztikus panorámák, égbetörő csúcsok világába. Ugye a Covid járvány miatt tavaly egyszer néhány napra tudtunk csak hasonló helyre utazni, akkor a csodálatos Bad Gastein környéki hegyeken barangoltunk. Utána és előtte a hazai hegységeké volt a főszerep, már amikor egyáltalán lehetett belföldön utazni... Tulajdonképpen a tél egész jól alakult, mert a Bükkben, a Mátrában és még a Karancson is jártunk igazi havas tájakon... Aztán jött egy két hónap kényszerpihenő, mikor is végtagom kímélése céljából nem igazán voltam aktív fizikailag. Gyógytorna, stb. És igazából ez a most bemutatásra kerülő túra az első, ami egy próbája is volt az elmúlt időszaknak, mármint, hogy mennyire jól bírja majd a lábam a terhelést. A fokozatosság elvét magam előtt tartva, valamint a szellemi pihenés érdekében döntöttem úgy, hogy három napra húzzuk el ezt az egy nap alatt is teljesíthető túrát. Pontosítok, szóval magát a csúcsot simán meg lehet járni egy nap alatt, de mi egy kicsit hosszabbra vettük, így 2100 méter szintkülönbség és kb. 36 km táv volt benne. Azért ez egy napra sok lenne. Legalábbis nekem, bár nem próbáltam... Ja és a fokozatosság sem teljesen úgy működött, mint terveztem. Lássuk a részleteket!

Kilátás a parkolóból

A Budapesttől 4 órányi autóútra lévő Hochchswab hegyet néztük ki, mint úticélt nagyrészt közelsége miatt. Azt terveztük, hogy egy éjszakát a Voisthaler Hüttében egyet pedig a hegycsúcs melletti Schiestlhaus menedékházban töltünk majd. A hüttékbe általában jó előre lefoglalni a hálóhelyet, mert érkezési sorrendben is lehet ott aludni, de azért biztosabb, ha tartanak fel helyet a fáradt vándornak. Mondjuk a Voisthaler Hüttében nem is lehet foglalás nélkül aludni. Mivel túratársam, Lala beszél németül, így egész könnyen sikerült e-mail és telefon segítségével mindkét szálláson foglalni. (Majd lentebb lesz link is) Persze angolul is simán lehet intézni ezt (Aki nem beszél angolul annak meg ott a google translate, ugye...)

A völgy eleje

Ami igazán remek abban, ha a hegyen alszik fenn az ember, hogy nem kell nagyon korán elindulni. Ez ráadásul budapesti indulással egyébként is még korábbat jelentene... Úgyhogy laza időbeosztással számolva olyan 7-8 közt indultunk el, hogy kettő óra múlva már a határon ellenőrizzék az oltási igazolásunkat. Azóta már van EU-s igazolás is, de nekem még a sima kétnyelvű, Lalának pedig a konzulátus honlapjáról letöltött dokumentuma volt háziorvos igazolásával. Probléma mentesen jutottunk be az országba. (Astra és Pfizer oltásunk van). Dél körül érkeztünk meg a Seewiesen település határában található panorámás parkolóhoz, ahol sok csak épp úton lévő utazó áll meg egy fénykép erejéig, mert a Hochschwab és a hozzá vezető völgy látványa igazán magával ragadó.

Nincs is messze

Kisebb étkezés után bakancsot húztunk, felvettük a zsákokat és megindultuk felfelé a hőségben. Igen, hiába majd 900 méteres magasságból indultunk, a párás, fülledt levegő egyértelműen nyarat jelzett... Van egyébként egy másik parkoló is a közelben, sok autó inkább ott parkolt, ahogy láttuk. Ez kb. egy km-re van az úttól, egy kis kápolnával díszített lehajtón továbbhaladva. A gyaloglás is ezen a murvás úton kezdődött. Az első napra 8 km gyaloglást és egy kb. 600 méter szintkülönbséget prognosztizáltunk. Bemelegítésnek, ahogy írtam is tökéletes. Sietni sem kell, átadhatjuk magunkat a tájnak. 

Igazi alpesi hangulat

Elég sokáig csak szintben haladtunk, hangulatos fenyőillat érződött a fák közt. 1284 méter magasan érintettük a Florlhüttét, ami egy igazából nem működő menedékház, ahol megpihenni azért meglehet a padokon. Egyébként ezek az épületek látszódnak a parkolótól is. Továbbgyalogolva itt-ott előbukkantak a völgy két oldalán sorakozó hatalmas sziklafalak és ahogy kezdtük a törpefenyők szintjére érni valósággal lataglóztak hatalmas méretükkel. Ekkor már azért erősen izzadtunk ugye nem kell mondanom... Olyan 2 km-re a hüttétől úgy döntöttünk, hogy nem az egyenes utat, hanem egy kisebb kerülőt választunk, ami becsatlakozik egy másik irányból közelítő útvonalba, mert esetleg látványosabb lehet, ha az épületet szintben közelítjük meg.

A távolban a Hochschwab csúcsa előtte peidg a Voisthaler Hütte.

Ezt igen jól tettük, mert a meredek emelkedők, majd egy kerítéssel lezárt legelőn átkelve egyszercsak egy magaslaton álltunk, ahonnan mind a ház(ak), mind a Hochschwab óriási tömbje is látszódott. Azt hiszem ekkor mondtam ki először, hogy hú... Gyalogoltunk tovább, keresztezve az első hófoltot, amit a napokban még jó sok követett és hamarosan már a Voishtaler Hütte teraszán fogyasztottuk a megérdemelt frissítőt. Itt csekkoltuk, hogy akkor végülis mennyi volt a táv és a szint és meglepve konstatáltuk, hogy bizony majd 900 métert másztunk felfelé és 13 km-t jöttünk. Ez azért több volt, mint előre számoltuk... Sikerült remekül bemelegíteni. Nehéz elhinni, de ez az épület (bizonyos folyamatos hozzáépítéseket nem számolva) 120 éve áll itt. Viszont, ahogy a fényképeken is látszik jelenleg is épül mellette egy másik, újabb menedékház, mert sajnos a régi már nem felújítható gazdaságosan... 

A menedékház egy 1904-es képeslapon

A ház üzemeltetői közül az egyik hölgy beszél magyarul, meg is kérdeztük tőle, hogy mi lesz a sorsa a régi épületnek és sajnos azt a választ kaptuk, hogy lebontják... Kár érte, de a felújítással már nem lehetne igazán modernizálni az épületet. Azért kicsit nevettünk, hogy a tűzvédelmi szempontoknak sem igen felel meg a ház teljesen, mert így is sikerült neki 120 évig állnia... Az új épület még nem készült el a Covid miatti csúszás okán, de egy menő, modern épület lesz. Rajtunk kívül két osztrák idősebb házaspár volt a vendég, így a hálóteremben csak ketten aludtunk. Összesen 60 fő tud megaludni itt, szóval kijelenthetjük, hogy így hatunkkal nem volt nagy a forgalom. Este még felmásztunk egy kicsit magasabbra, hogy onnan nézhessük az esti fényeket. A környező csúcsokról fura hangokat hozott a szél. Eltartott egy ideig, mire kiszúrtuk a kőszáli kecskéket a mellettünk lévő magaslaton. Igazán felemelő pillanat, mint ahogy az is, hogy az ablakunk alatt is kőszáli kecskék legeltek... 

És napjainkban. A hátsó épület már az új építés. (észre sem vettem, de a két kép majdnem ugyanabból szögből van fotózva!)

És hamár szóba került a hütte története, akkor repüljünk is vissza egészen 1931-be a Turistaság és Alpinizmus folyóirat egyik 1931-es számával, amiből megtudhatjuk, hogy Wilczek József öt túratársával január 01-én elindult, hogy a Hochchswab platóján végigsízzen. Ők is ugyanebben a hüttében szálltak meg. Egyedüli vendégek voltak, este a házigazdával még átbeszélték a másnapi tervet, szomorúan vették tudomásul, hogy a csúcs melletti Schiestlhaus aznap bezárt és még a winterraum (téli menedéknek használható szoba) sem fogadóképes. De mivel ragyogó reggel köszöntött rájuk, így az indulás mellett döntöttek.

Színkavalkád a hálóterem ablakából

Ahogy már épp a csúcs közelében voltak, hirtelen meglepte őket egy hóvihar, ők pedig úgy döntöttek, hogy egyszerűbb, ha tovább mennek a Schiestlhausig. De nem találták a hatalmas szélben és hóban. Már épp kezdtek kétségbe esni, mikor a semmiből egyszercsak kirajzolódott a menedékház sötét alakja. Mivel minden ajtó zárva volt, az egyetlen betörhető ablakon keresztül másztak be a házba, ami ilyen módon valódi menedék lett számukra. Befűtöttek és főztek valamit, aztán erősen gondolkodtak azon, hogy vissza kellene menni  a Voisthaler hüttébe szólni, hogy mi történt, mert ennek elmaradása egy esetleges mentőcsapat elindulását vonhatta maga után. De mivel a vihar tombolt ott éjszakáztak. Reggel üzenetet hagytak, hogy az okozott kár és az elfogyasztott javak ellenértékét később ki tudják fizetni, majd leereszkedtek a Voisthaler hüttébe épségben. Szerintem remek történet és a varázslatos, hogy ugyanabban a házban aludtunk csak 90 évvel később...

Alkonyi hangulat

Nos, mi sokkal kellemesebb időben, de hasonló szépségű reggelen vágtunk neki a második napnak, miután teljesen emberi időben reggel 7-es kelésünk, majd nyugodt reggelink után összeszedelőcködtünk. Annyit érdemes észben tartani, hogy ebben a hüttében is nagy érték a víz, szóval mosakodni és fogat mosni épp lehetett, de zuhanyozni nem, ahogy általában máshol sem. Erre jobb felkészülni. A konyha remek, ahogy az Ausztriában megszokott, és nagyon kedves volt velünk mindenki, szóval teljes szívből ajánlom ezt a menedékházat!

A következő részben folytatjuk a túrát, felkapaszkodunk a csúcsra és találkozunk majd kőszáli kecskékkel is. Ha érdekel, akkor javaslom, hogy Facebookon kövess minket, akkor tuti nem maradsz le róla!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

Tovább az eredeti oldalra!