TINTA blog / 2023. november 24., péntek

Hópile, hópili

Megjelent: Magyarország 1987/20: 22. o.

Anyanyelvünk kimeríthetetlen kincstár. Évtizedenként, olykor évenként szolgál könyv alakban elénk táruló meglepetésekkel. Nyelvészeinket, gyűjtőinket olyan varázslóhoz hasonlíthatnánk, aki az üresnek látszó cilinder mélyéről ritka és fényes tárgyakat emel ki. Honnan kerülnek elő ezek az ezüstszelencék, színes madarak? Anyanyelvünk melyik rétegéből száll felénk például a pilinkél ige, amely a lassan szálldosó hópelyhek mozgását jelöli?

Pilinkél a hó...

Az elmúlt évtizedekben anyanyelvünk föltérképezésének, szavaink rendszerezésének reneszánszát köszönthettük. Új szótáraink, nyelvatlaszaink a magyar nyelvtudomány büszkeségei. Talán szerényebben kellene fogalmaznunk, mert milyen jogon hivalkodunk azzal, ami az előttünk élt, eliramodott nemzedékek s elsuhant századok mívességének érdeme, s miért büszkélkedjünk gazdag, egymilliós szókinccsel rendelkező nyelvünkkel, amikor minden népnek és valamennyi anyanyelvnek él és pompázik kifejező ereje, gondolati és érzelmi gazdagsága.

[...] Bővebben!

Tovább az eredeti oldalra!