TINTA blog / 2024. november 1., péntek

Hibás hibáztatások avagy nyelvhelyességi babonák

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. november.

Aki a hazai nyelvművelés irodalmát többé-kevésbé ismeri, az tudja, hogy mindig is voltak olyan anyanyelvüket szerető s annak helyes használatát fontosnak tartó emberek, akik merő jó szándékkal ugyan, de mégis ártottak embertársaiknak azzal, hogy olyan nyelvi „szabályokat” hirdettek, terjesztettek, amelyek valójában nem egyebek téves hiedelemnél, babonánál, illetve korábban érvényes, de bizonyos idő eltelte után már túlhaladott s éppen ezért már nem érvényes szabálynál.

 A képzett nyelvészek persze sohasem tartoztak e botcsinálta nyelvvédők közé, hanem éppen ellenkezőleg, igyekeztek is rámutatni a különféle megalapozatlan hibáztatások téves, hibás voltára. Nagy J. Béla, a múlt század középső harmadának jeles nyelvművelője pl. az 1956-ban megjelent, Lőrincze Lajos által szerkesztett, Nyelvművelő című kötetben harmincoldalas tanulmányt tett közzé „Nyelvhelyességi babonák” címmel, megcáfolva benne olyan álszabályokat, mint hogy a magyarban az egyszerű mondat jobb az összetettnél, az összetett mondatok szerkesztésében pedig a magyar nyelv természetével jobban egyezik a mellérendelés, mint az alárendelés. Három évtizeddel később, 1986-ban egy szintén képzett nyelvész, egyúttal szakfordító, Szepesy Gyula „Nyelvi babonák” címmel egy egész kötetet szentelt ennek a témának, nem Nagy J. Bélával vitatkozva, hanem az ő írása óta kialakuló s elterjedőben levő vagy újra fellángoló babonák ellen küzdve. Pl. az ellen a nézet ellen, hogy egy-egy könyvnek nem oldalai és lapjai vannak, hanem lapjai és levelei. Persze, akik a lapjai és levelei mellett álltak ki, nem ok nélkül tették, mivel a régi nyelvben csakugyan az a forma volt járatos. Petőfi pl. még így írt Szeget szeggel című versében: „Lopni jár ő, csókot lopni / Nénihez, / míg anyánk a bibliában / Levelez.” Csakhogy ma már igenis lapozunk a könyvben, nem levelezünk, s nem számozott lapok, hanem számozott oldalak vannak benne. Tudatában kell lennünk annak, hogy mivel a nyelv az azt beszélőkkel együtt örökösen változik, megesik, hogy egy korábban érvényes, helyes megállapítás harminc vagy ötven évvel később már álszabállyá, babonává silányul. (Akár az az én imént tett megállapításom is, hogy ma a könyvben lapozunk, s benne nem lapok, hanem oldalak vannak. Ki tudja, lesznek-e még egyáltalán könyvek?)

Lapozza vagy levelezi a könyvet?

[...] Bővebben!

Tovább az eredeti oldalra!