Heltai Gáspár-breviárium

Heltai Gáspár (1510–1574)

reformátor, protestáns lelkész, szépíró, műfordító, nyomdász

„Ama néhány évről, melyet Heltai élete végéig hol egészségben, hol betegségben leélt, nincs semmi tudósításunk. Eltűnik az emlékek sorából nemes, jóságos alakja, s csak az űrt látjuk, melyet távozásával hagyott; csak a hiányt érezzük, melyet betiltott reformátorsága okozott. Heltai meséi, a »Száz fabula« kora igazságtalanságainak kommentárral kísért gyűjteménye. Sokszor csak azért ír, fordít valamely fabulát, mert jólesik az igazságnak bármely formájára gondolnia. Fűt, fát, csecsemőt, daliát, öreget, aggot megszólaltat. Az állatok csak úgy sziporkáztatják bölcsességüket, mint Salamon király.” (Borbély István)

„Megmutatkozik Heltai írói tehetsége abban, hogy kortársaitól eltérően, az ő prédikátori, vallási-erkölcsi nevelésre készített munkái túllépnek az értekező próza keretein, és szépirodalmi elemekkel telítődnek. 1552-ben készült műve: »Az részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialogus«. Az író mondanivalójának mélyén az a felismerés húzódik meg, miszerint a polgárság számára végzetes lehet a pazarlás, javainak élvezetekre való elherdálása.” (Kerecsényi Dezső)

„Heltai előadása tiszta, világos, keresetlen. A nép nyelvén ír, hogy mindenki megértse. Azután felfogása is más, ítéleteiben is eltér Bonfinitől, a kor szelleme, a protestantizmus szemüvegén át nézvén az eseményeket, az egész Bonfini-féle munka átalakul kezei közt. A kényes ízlésű és magas műveltségű humanisták számára írt latin históriából készült az első népszerű magyar történeti munka, a »Chronica az magyaroknak dolgairól«.” (Beöthy Zsolt)