Halálválasztó fű
A magyar néprajzból szórványosan ismert a halálválasztó fű. Többfelé, többféle növényt használnak fel erre a célra. A halálválasztó fű hiedelmét és gyakorlatát Nagy Rózsa ismertette a Baranya vármegyei Nagyvátyról. „Ha hosszú ideig élet-halál közt lebegő nagy beteg van a háznál, a családtagok szeretnék már, ha a beteg állapota jobbra vagy balra fordulna. Egyrészt, hogy ne szenvedjen annyit a beteg, másrészt, hogy ők is tudják, mire készüljenek. Ilyen esetben különböző eljárással próbálják megállapítani, merre fordul a beteg sorsa. Van olyan növény, mely elválasztja, életben marad-e a beteg, vagy sem. Ez a halálválasztó fű a cípör. Leveleit megfőzik. Ha főzés közben a levél zöld marad, meggyógyul a beteg, ha megsárgul, meghal. Mindkét esetben megfürösztik ebben a vízben a haldokló beteget, hogy hamarosan meggyógyuljon, illetőleg meghaljon” (Nagy 1942: 283–4). Nagyvátyon cípör ‘martilapu (Tussilago farfara)’ (Nagy 1942: 305; cíper címszó alatt: ÚMTsz. 1: 708).
Halálválasztó fű, azaz cípör
A moldvai magyaroknál, legalábbis egy csoportjuknál (Lészped, Magyarfalu, Somoska) a halálválasztó fű az élőhalófű ‘édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare)’. „Neve arra utal, hogy főzete eldönti a beteg gyermek sorsát, azt, hogy életben marad vagy nem: Az élőhalófű arra való vót, hogy aki beteg vót, hosszas beteg, azt megfőzték neki, megferesztették, s ha a párája kiment az ajtón, akkor meghalt, s ha siringett (= forgott) a házban, akkor nem halt meg. Az megválasztotta, hogy él-e, vagy hal (Somoska)” (MMTnySz. I/1. 209; a somoskai adatot közölte Bosnyák 1980: 146). Ezt az élőhalófüvet (élőhalófí) Halászné Zelnik Katalin is említette ugyancsak Lészpedről és Gajcsána-Magyarfaluból. Utóbbi helységben ezt közölték róla: „Nagyon beteg volt az ëgyik gyerëkëm, ëgy öreg komámasszony monta. Ásd ki te fiam az élőhaló fí gyökerit, főzd mëg te fiam, s füröszd mëg a gyerëkët. Ha élni való él, ha mëghalni mëghal” (Halászné 1987: 9).
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: