Loading...

TINTA blog

TINTA blog / 2024. november 20., szerda

Géher István-breviárium


https://scontent.fbud6-4.fna.fbcdn.net/v/t1.6435-9/66401162_2508195239462546_1119681648896507904_n.jpg?stp=dst-jpg_p180x540&_nc_cat=103&ccb=1-7&_nc_sid=127cfc&_nc_ohc=AR37wKOK-gwQ7kNvgHI0kku&_nc_zt=23&_nc_ht=scontent.fbud6-4.fna&_nc_gid=AprQlMKlfwfZ7FbCWQ9CNDx&oh=00_AYBAavbe4b0WFw5vv9b04vdoTBPjvgulz6-Xk3WiqvBneQ&oe=67553874
Géher István (1940–2012)
költő, műfordító, esszéista, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudomány kandidátusa, tanszékvezető egyetemi tanár


A géheri költészetre oly jellemző, mindig és mindenhol mintegy vízjelként jelenlévő, keserédes, sokszor szomorkás hangnemet megütő, mégis játékos-ironikus alanyiság már itt, a »Mondom: szerencséd« verseiben is tetten érhető. Bár a kiváló formaművésztől elidegeníthetetlen az irodalmárság/irodalomtudósság, rengeteg kötött formát kipróbál, és e kötött formák keretei között rengeteg magyar és külföldi szerzőt megidéz, számtalan maszkot magára ölt, vershangja mindig következetes marad. Az olvasónak nem lehet kétsége afelől, hogy minden maszk mögül ugyanaz a Géher István szól hozzá kissé elváltoztatott, de felismerhető hangon – a költő, az irodalomtörténész, a tanár, az ember.” (Kántás Balázs)


Shakespeare munkásságának egyik legnagyobb hírű magyar kutatója, nemzetközi szinten elismert irodalomtörténész. Tudományos munkássága mellett költői és műfordítói munkássága is jelentős, a Műfordítók Egyesületének elnöke volt. Pályája során számos kötete jelent meg, több irodalmi díj, többek között az Év Könyve Jutalom és a Soros Alapítvány Alkotói Díjának kitüntetettje. 2008-ban Déry Tibor-díjjal és József Attila-díjjal tüntették ki.” (Pikli Natália)


Nemzedékeket nevelt az irodalom szeretetére és értő magyarázatára a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és az Eötvös József Collegiumban is; alakja legendás, a Magyar Rádióban tartott Shakespeare-szemináriumai és egyéb irodalmi műsorai révén országszerte ismert. Műfordításai és könyvszerkesztései sokakhoz juttatták el az angol és az amerikai irodalom remekeit.” (Pulai Éva)



Az embernek javára és örömére válik, ha a másik ember gondolkodásával megismerkedhet.


Önerejéből az ember nem teheti magát sem naggyá, sem boldoggá.


Hogyne hinne magában az, akinek nemcsak természete, de hivatása is, hogy önmaga legyen; és lehet-e elég nagy, elég kiváló az ember?


Örömeink törékeny világát (személyiségünket, otthonunkat, szeretteink körét) a körülmények ellenében kell megteremtenünk.


A jó élet: művészet. Okos, mert nem fél az oktalanságtól; értelmetlen, mert értelme annyiféle, ahányan élik.


A halállal zsúfolt színpad embervoltunk eredendő szégyenét tárja elénk. S egyben megkülönböztetett dicsőségét is, mert egyedül az embernek adatik meg, hogy tudatában legyen halandóságának.


A legkülönb ember is halandó. Sőt, pótolható, fölcserélhető, behelyettesíthető.


Minden tudomány legfőbb tudnivalója abban keresendő, amit megtudni nem lehet.


Az ember számára csak a halálon át vezet út az áhított halhatatlanságba; vagyis emberi minőségben odajutni csak az lehet képes, aki már életében meghal, s így a halálban is él.



volt – nincs. volt, ami nincs?  
múltja kimúlt. múlik időd.  
letűnt, megroggyant, lekopott mind, aki élt…



[...] Bővebben!


Tovább az eredeti oldalra!
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: