Gárdonyi Géza-breviárium
Gárdonyi Géza (1863–1922)
író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja
„Ő nem utóda senkinek, és őt nem is igen utánozza senki.” (Juhász Gyula)
„Történeti regényeiben sohasem tipikus szereplőkkel dolgozik, mint a legtöbb író, hanem egyéniségekkel, akik szigorú lélektani igazsággal élnek a kor hangulatában, s a kor levegője tulajdonképp az ő viselkedésükből alakul ki előttünk. A történelem közismert eseményeire alig van szüksége, ezek mintegy maguktól értetődnek. Kiváló emberismeret s ösztönös művészi tudás egyesül ebben az összeolvasztásban, amelynél nehezebb és szebb módszert kevesen alkalmaztak.” (Várkonyi Nándor)
„Neki az volt a fődolog, hogy az embereket, akikről közlendői voltak, intimitásukban ábrázolja, ahogy küzdenek, szenvednek vagy ujjonganak, és ahogy a maguk külön életét élik, tekintet nélkül a rajtuk kívül eső dolgokra, eseményekre vagy intézményekre. Írása egyedülálló módon nem ad semmiféle támpontot politikai állásfoglalásának megítélésére.” (Schöpflin Aladár)
Az én életem gyötrő nyugtalanságok láncolata volt olyasmikért, amiket, ha elértem, nem voltak arányban az értük szenvedett gyötrelmekkel.
Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.
Nem az a szerencsétlen, akit annak vélsz, hanem aki magát véli szerencsétlennek.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: