Funkcionális szemantika
Ludwig Wittgenstein osztrák filozófus szerint miközben az ember egy technikáról áttér egy másikra, az újat a régivel azonosnak érzi (1974: 244; konzervatizmusa kapcsán idézi Nyíri 1978: 30). Tulajdonképpen a jelentésváltozásnak egy típusát képviseli az az eset, amikor a denotátum, a dolog megváltozik, a funkcionális megfelelő jelölője azonban tovább él. A jelentésváltozásnak ez a típusa elsősorban az anyagi kultúra tárgyait jelölő szók jelentős részét jellemzi, s általában tárgytörténeti magyarázatot követel meg.
A jelenség hazai tárgyalói újabban, a 2000-es években beérik egyszerű, de találó példákkal: kenyér, ház, kocsi. Balázs Géza példája erre a magyar kenyér szó története, amely eredetileg kásaféle ételféleséget jelölt, s csak később lett jelentése ’gabonalisztből sütött ennivaló’, ebben az értelemben előbb ’lepénykenyér’, majd ’kelesztett kenyér’ (2005: 61). Kothencz Gabriella példája a ház, amelynek jelentésfejlődése során a ‘sátorféle kunyhó’ helyére ‘kőépület’ lépett, s az építőanyagtól (fa, kő, agyag, tégla, beton stb.) függetlenül megőrizte ‘épület’ jelentését (2008: 253). Nádasdy Ádám egyik példája a kocsi, amely ’lóvontatású jármű’ jelentése mellé, sőt helyett felvette az ’autó’ jelentést (2008: 65). Hadrovics László erről a következőket állapította meg. „Az autó a kocsi utánzata, a neve tehát könnyen lehet kocsi is. Az természetes, hogy van tengelye, kereke, ülése; mindez volt a lovas kocsinak is, de ennek nem volt kormánya. Így ezt a nevet a hajózástól kellett kölcsönvenni. A motor teljesen új fogalom lett” (Hadrovics 1992: 132). Funkcionális fejlődést mutat a lámpás, majd a belőle elvont lámpa szó jelöltje is, megőrizve ’(alapvetően használt) világítóeszköz’ jelentését: ’fáklya’ (pontosabban: ’a belehelyezett fáklyát, gyertyát, mécsest a kialvástól védő burok’) → ‘petróleumlámpa’ → ‘elektromos világítótest’.
A lámpa szó egyik jelöltje
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: