Crumbs Of Time / 2021. augusztus 10., kedd

Frissítő túra a Dolomitokban

Nos annak, aki járt már a Dolomitokban nem kell magyaráznom rajongásom ez iránt az egyedülálló világörökségi státuszú hegycsoport iránt. Ahogy kicsit végigböngésztem az Arcanum adatbázis régi turista folyóiratait teljesen világossá vált, hogy ez a rajongás mindenkit megérint, aki valaha belekóstol ebbe a káprázatos sziklavilágba. Akinek viszont még nem volt alkalma ellátogatni ide, az talán leírásunkból esetleg kedvet kaphat hozzá! Nyáron az emberek zöme a vízpartot részesíti előnyben egészen nyilvánvaló okokból, azonban tekintettel a magashegységekben uralkodó igen kellemes klímára, ezt érdemes átgondolni. Egy hegyek közti nyaralás igazi felüdülés a kánikulából. Kis csapatunk Obervellachban töltött egy hetet az Ankogel csoport lábainál, ahol már jártunk korábban, de amit pár nap alatt - sőt így egy plusz hét eltöltése után is mondhatom - megismerni lehetetlen, mert ezernyi érdekes és lenyűgöző helyet rejt magában.

A híres Drei Zinnen - Tre Cime di Lavaredo

Dehát, ha Obervellachban, tehát Ausztriában laktunk, hogy-hogy a Dolomitokban túráztunk? - kérdezhetné a kedves olvasó. Nos, az ok egyszerű: ez a kis falu olyan kedvező helyen fekszik, hogy másfél óra autózás után már ki is lehet szállni a kényelmes gépjárműből, hogy megkezdjük izzadással teli, megerőltető menetelésünket a Dolomitokban. Természetesen a Magas Tauern környékét is bejártuk, majd ezekről is írok beszámolót, de ez volt az a túra, ami a legmélyebb nyomot hagyta bennünk. 

 Főút a hegyek közé

Jártunk már a környéken két évvel ezelőtt is, talán valaki emlékszik rá, akkor a Cadini csoportban tettünk egy fantasztikus túrát majd a Drei Zinnen, avagy Tre Cime körül áztunk el kellemesen... (Akit érdekel kattintson a linkekre!) Szóval nem volt ismeretlen a terep, legalábbis maga a három sziklatorony, ugyanis egyetlen centimétert sem tettünk meg a múltkori túra útvonalán, mivel akkor le kellett rövidíteni azt az eső miatt. De mi is volt a terv? Nos Moos településtől délre található Fischleinbodenhütte parkolóból indulva, a Zsigmondy és a Pian di cengia menedékházak érintésével a Dreizinnen hüttéig gyalogolunk el, majd onnan egy másik úton ereszkedünk le. Szuper egyszerű.

A különleges hófolt

Ez a túra egyébként egy klasszikus Dolomit túra, nagyon népszerűnek mondják. Hatalmas tömegre számítottunk, tehát. Mondjuk a Dreizinnen hütte alapból az egyik legfelkapottabb célpont, mert dél felől, a mi kis két évvel ezelőtti körtúránk része és nagyon könnyű terepen van... A tömeg elmaradt végül, nem tudom, hogy a Covid volt-e a ludas, hiszen például az Egyesült Államokból is csak pár hete lehet beutazni Olaszországba, meg amúgy sem indult még újra a turizmus teljesen. 

Szemben a Zwölferkofel, lassan a mendékháznál vagyunk

Aznap elég korán felkeltünk, hogy azért viszonylag időben el tudjunk indulni a trail head-től, mert a környező napok időjárása és az előrejelzés alapján a délutáni órákra esőt ígértek. Ugye aki volt már hegyen esőben, az tudja, hogy az annyira nem buli ott és akkor (utána egy frissítő sör mellett igen...). A túra konzervatív becslésünk alapján egy reggel kilences indulással délután 5 körül ér majd véget. Az eső 3 és 6 közt érkezik. Meglátjuk... Frissen, a kiszállást követően a kilátástól azonnal letaglózva indultunk útnak. A parkoló fizetős, egy napra 8 eur-t kérnek el. Ezzel nincs is gond, azzal viszont igen, hogy egyetlen wc sincs sehol. Most nem akarok nyafogni, de egy olyan helyen, ahol tudvalevő, hogy autóval érkeznek, ez miért nincs megoldva? Jobb, hogy mindenki a környező nemzeti parkban végzi el a dolgát? Mert egy biztos, ha menni kell, akkor menni kell ugye...

Hatalmas

A túra eleje kellemes, nagyon enyhe emelkedővel, egy igazi sétányon kezdődik. Azért itt voltak más túrázók is, de tömegnek nem mondanám. Mivel egy körtúráról beszélünk az emberek eloszlanak. Van, aki a Dreizinnen hütte felé indul, van aki a Zsigmondyt veszi célba először. Ez egyébként dilemma és azon múlik, hogy a Tre Cime di Lavaredo sziklatömbjeit milyen módon kívánja az ember megpillantani. Az egyik régi túraleírásban a hirtelen előbukkanó szépségben hittek (hasonló utat bejárva, mint mi, de sokkal komolyabb célokkal, konkrétan az egyik Zinne megmászásával), amihez a Zsigmondy menedékház felé kezdett kör az alkalmasabb. A másik útvonalon szépen, egyre inkább megmutatkozik a három óriás. Tessék választani!

A Zsigmondy mendékház

Hamar megérkeztünk az elágazáshoz, ahol elkezdődött a hegymenet. Az idő nagyszerű volt, a nap sütött és nagyon hangulatosan világította meg a körben elterülő óriási hegyeket. A túra igazából az Eiserkofel hegy körül kerül egyet, ennek oldalában szuszogtunk lelkesen. Balról a másik oldalon - az Elferkofel magasodott fölénk. Jó tempóban haladtunk és a hogy egyre feljebb jutottunk úgy csökkent a hőmérséklet is. Persze azért a folyamatos izzadás és izommunka kissé morál rontó tud lenni... Viszont nem csak nekünk:

Párás dolomit

A Turisták Lapja 1935-ös évfolyamában van egy alpin beszámoló a környékről, ahol a szerző, Skolil Ottó, a Dreizinnen hüttéhez való izzasztó és megerőltető felkapaszkodás kapcsán viccesen a következőket írja: "Az ördögbe is, mi van ebben élvezet? - kérdi megrökönyödve a nyájas olvasó. S a szerző készen áll az őszinte felelettel: Bizony ebben semmi, de semmi élvezet nincsen... A gyönyörűség ott kezdődik, ahol a zsákcipelés véget ér: az első menedékháznál, a hegyek között." Én jót nevettem rajta, azt hiszem ez jól megragadja a túrázás ambivalens voltát... 

Törmelékmező a hüttétől

Kevéssel az elágazás után egy hófoltba botlottunk. (Oké nem folt volt, hanem egy barlang szerű képződmény) Nagyon érdekes, hogy hogy sikerült neki úgy olvadni ahogy... Tovább haladtunk és a Zwölferkofel bizarr sziklaformái egyre inkább megmutatták magukat (nos igen, itt nem hirtelen történik a megpillantás). Habár az idő szép maradt, a sziklák teteje felhőbe burkolózott. Ezt annyira nem bántam, mert a pára, a fény és az árnyék játéka páratlan szépségűvé tette a csúcsokat.

Csoda. ott két túrázót ki lehet szúrni középen!

A Zsigmondy menedékház épp jó helyen áll. mintegy 750 méter szint leküzdése után nagyon jólesett leheveredni a menedékház feletti padokra és csak bámulni a szemközti csipkés csúcsokat. Kissé alattunk a sziklatörmeléket keresztezve emberi alakok látszottak, ahogy hangyaként gyalogolnak az irdatlan sziklák alatt. És hamár van lehetőség, miért is ne ittunk volna egy frissítőt a Zsigmondy hüttében? Maga a menedékház 2224 méter magasan trónol a hegyek közt. Nevét Zsigmondy Emilről kapta. Zsigmondy 1861-ben, Bécsben született magyar származású hegymászó volt. 1885-ben hegymászó balesetben vesztette életét. Fiatal kora ellenére több, mint 100 3000 méter feletti csúcsot mászott meg életében. Annyira kiváló hegymászónak tartották, hogy később, mikor már olasz kézben volt a ház, annak nevét csak megtoldották a szintén nagyra tartott, de olasz nemzetiségű hegymászónak Comicinek a nevével.

A Pian di Cengia hütte

A 88 ágyas menedék télen zárva tart és ahogy elnéztem szinte mindig teltházas, mivel nagyon sok mászóút van a környékén, rengeteg via ferrátán lehet keresztül-kasul szelni a sziklákat. És itt a menedékháznál már tulajdonképpen az aznapra tervezett szintemelkedés javát le is küzdöttük és ugyan volt még hátra pár száz méter, de jobban eloszlott, szóval mondhatjuk, hogy innentől jobban tudtunk a környékre koncentrálni.

Feltűnik a Dreizinnen hütte

És ebben a magasságban már tényleg csak sziklák, egy kevés virág és a fű, ami körbevesz minket. Egyszerűen bámulatos. Ugye a Dolomitok ezen részén az I. világháborúban súlyos harcok folytak. Egy korabeli beszámoló  - Turistaság és Alpinizmus 1915-16-os számából: Hefty Gyula Andor: Tirol védelme -, sorra veszi az ottani hadszíntér történéseit. Leírása alapján mind a Zsigmondy, mind a Drei Zinnen hüttéket rommá lőtte az olasz fél. És, hogy erről miért írok? Nos a mai napig több helyen láthatóak az akkori katonák által kifaragott utak, bunkerek, több helyen épp azt használják ma a turisták...

A hütte nyugatról háttérben a Paternkofel

A sziklák közül lassan egyre inkább szintben vezetett utunk, hamarosan megérkeztünk a Pian di Cengia hüttéhez. Ez egy magán hütte olyan szempontból, hogy nem tartozik a turista egyesületekhez, így pl. nem ad kedvezményt a tagsági kártyára. 15 fő tud fenn aludni itt 2625 méter magasan. Menő. Mi itt nem álltunk meg, mert a frissítő még kitartott és inkább arra gyúrtunk, hogy a Dreizinnen hüttében állunk meg egy hosszabb szünetre. Így tehát a hágó felé indultunk, ami egy kőhajításnyira van a menedékháztól. És onnan már csak lefelé kellett mennünk. 

A Három nővér

Törmelékmezőn gyalogoltunk tovább a hegy oldalában. Messzebb a Laghi dei Piani tengerszem látszott és már kivehető volt a menedékház is, viszont a Három Nővér még nem mutatta meg magát. Ekkor már jó ideje látszott, hogy amerre utunk visz elég sötét felhők gyülekeznek és el is kezdett csepegni az eső. Gyorsan felvettük az esőruhánkat - ugye ilyenkor derül ki, hogy pl. nem érdemes csomóra kötni a tároló zsák száját, mert nem lehet valami gyorsan kivenni az esőkabátot... Ilyenkor pedig egy perc is sokat számít, az ilyen esők hirtelen jönnek és intenzívek is eléggé. Viszont most nem kaptunk nagy ízelítőt belőle szerencsére és kvázi szárazon értünk el a Dreizinnen hüttéhez.

Na, melyik a fotóarca?

És micsoda páratlan kilátás fogadott minket ott! A Tre Cime sziklatornyai egyszercsak feltűntek, ahogy kijöttünk a hegy mögül. Elég sok túrázó gyűlt össze a háznál, de szerintem ez csak töredéke volt  a megszokottnak, mert jóval több asztal és pad volt kirakva, mint amennyi vendég volt. Igaz itt látszott, hogy az eső nagyobb nyomot hagyott, szóval szerencsénk volt, mert épp megúsztuk az égi áldást. Miután kibámészkodtuk magunkat bementünk egy levesre. Na, azért odabenn igazi hütte hangulat volt rengeteg vendéggel, de épp volt egy asztalvég, ahová le tudtunk ülni. Sőt épp a konyha zárás előtt vagy negyed órával érkeztünk. Király. 

Fény-árnyék játék

Pár szóban a hüttéről. A 2405 méteren álló menedékház az egyik legnépszerűbb a környéken. Tekintve, hogy milyen páratlan kilátás nyílik innen ez egyáltalán nem meglepő. A weboldalukon foglalási rendszer van. Összesen 140 ágyuk van... Szóval ez egy nagyüzemi hütte. Én jobban csípem a kisebbeket, de ízlések és pofonok...Miután ettünk még egy jó fél órára kiültünk a sziklákra és gyönyörködtünk. A három bástya csúcsa hol eltűnt, hol kikandikált a felhők közül. Mikor legutóbb itt jártunk jóval alacsonyabban voltak, meg akkor sokkal közelebb haladtunk el hozzájuk. De minden oldalról és szögből bámulatosak... Aztán azon gondolkodtam, hogy a menedékháznak melyik a fénykép profilja? Mert az a helyzet, hogy minden oldalról tökéletes fényképet lehet lőni róla... 

Lefelé

Aztán elindultunk lefelé. Az első részen hatalmas zöld gyep és a tavak páratlan panorámája kísért minket. Az idillt csak egy-egy hatalmas mennydörgés robaja törte meg. És innentől folyamatosan a tarkónkban lihegett az eső. Szépen ereszkedtünk lefelé, de ugye ismerős, mikor a lefelé vezető út nem akar véget érni? Hát itt is ez a helyzet. Tulajdonképpen elég kényelmes út lefelé, mert nem nagyon meredek, több helyen simán olyan, mint egy murvás út. Persze a törpefenyős rész itt is adja!

Laghi dei Piani 

 És aki arra tippelt, hogy sikerült elkerülnünk az esőt, annak csalódnia kell, mert természetesen elért minket. Már viszonylag közel voltunk a völgyhöz, mikor csendesen rákezdte. Aztán egy negyed óráig hasonló intenzitással folytatta, aztán az utolsó negyed órát már erősebb esőben tettük meg. De igazából akkor szakadt le az ég, mikor visszaértünk az autóhoz, szóval aznap többszörösen szerencsések voltunk... 

Magasságos

Nos ez egy hihetetlen túra. Aki teheti csinálja végig. Alul linkelem az útvonalat, bár a dolomitos Rother Túrakalauz is tartalmazza. Azért nem árt, ha az ember felkészül. Aki nincs hozzászokva az ilyen szintekhez, annak elég kimerítő lehet, de igazából nem vészes annyira. Víz és esőálló ruházat legyen mindenkinél és nem árt, ha az időjárás jelentést is figyeli az ember. Alul látható az útvonal. Nos itt a szintemelkedés tuti nem jól van számolva, az óra ami mérte állandóan ilyeneket csinál... A helyes magasságkülönbség 1100 méter körül volt. A táv olyan 16-18 km.

Olyan elképesztően jó kiülni egy hütte teraszára, vagy leülni a sziklákra és ezt a csodálatos látványt megpróbálni elraktározni az emlékek között... Biztos, hogy visszamegyünk. 

Ha tetszett kérlek kövess minket Facebookon!

Hamarosan újra egy alpesi túrabeszámolóval jelentkezünk!

A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!

 

Tovább az eredeti oldalra!