TINTA blog / 2024. június 3., hétfő

Fecske és fecskevirág

A nomináció kérdéskörébe tartozik, hogy hogyan adunk valaminek nevet, miről nevezünk el valamit. A nomináció fontos törvénye, hogy a feltűnőbb, jelentékenyebb dolog kap előbb nevet, s esetleg erről lesz elnevezve a kevésbé feltűnő. A magyar népi növénynevek körében gyakoriak a metaforikus előtagú, állatnévből alakult elnevezések, ilyen a fecskevirág is (Péntek–Szabó 1985: 190). A fecskevirág leggyakrabban, s különösen Erdélyben – de nem mindenütt – szegfűfajtát (Dianthus spp.) jelöl (ÚMTsz. 2: 301). Az újabb gyűjtések szerint a Sóvidéken a fecskevirág vagy ‘réti kakukkszegfű’, vagy ‘vérehulló fecskefű’, de mindkét növényfajnak csak egyik helyi elnevezése (Gub 1996: 13, 24). A Gyergyói-medencében fecskevirág, ménkőütött, vadárvácska mind ‘háromszínű ibolya’ (Rab 2001: 175). Gyergyón belül, a Ditróhoz tartozó Orotván fecskevirág ‘háromszínű ibolya’, s az itteni hiedelem szerint szerencsétlenséget hoz a házra, ha beviszik (Szabó–Péntek 1976: 123). A moldvai magyaroknál fecskevirág és kükürcs ‘kikerics’, de van külön varjúhagyma ‘őszi kikerics’ is (MMTnySz. I./1: 251, I./1: 508, I./2: 467, II.: 199).

Vérehullató fecskefű, alias fecskevirág

A növénynév motivációjául az merült fel, hogy a jelölt – ám többféle – virág alakja hasonlít a fecske villás farkához (Rácz 2010: 685). Az elnevezés rendkívüli érdekessége, hogy az általa jelölt növény egyes esetekben átveszi, megörökli azt a hiedelmet, amely eredetileg arra az állatra vonatkozott, amelyről elnevezték. Az illető hiedelem ugyan enciklopédikus ismeret, de az engedékenyebb szemantikusok szerint valamilyen értelemben a szó jelentésének része. E szemantikai álláspont szerint még a konvencionálisnak mutatkozó nyelvi jelentés mögött is expliciten meg nem fogalmazott feltételezések rejlenek, s fokozottan érvényes ez a képzett és összetett szavakra. Mindenesetre jelen esetben a hiedelem átvételének, megöröklésének, átsugárzásának nyelvi oka van.

[...] Bővebben!

Tovább az eredeti oldalra!