Fazekas Mihály-breviárium

Fazekas Mihály (1766–1828)

költő, író, műfordító, botanikus

„Közel kerül a realista természetlírához. Legkedvesebb témája a zsendülő élet, a koratavasz. Ha téli tájat fest, mindig ott érzik a közelítő tavasz földszaggal fűszeresedő lehelete. A tavasz nem az ábrándos szerelem évadja Fazekas költészetében, hanem a születés, a megújulás ünnepe. Végtelen áhítattal figyeli meg az igénytelen növények életre-ébredését.” (Julow Viktor)

„A »Lúdas Matyi« a magyar mesekincs legdrágább gyöngyei közül való. Annál érdekesebb s tán annál becsesebb, mert nem is a népköltés, hanem író termette.” (Móricz Zsigmond)

„Nem volt hivatásos költő, a költészetet kulturált emberhez illő passziónak tartotta, ennek ellenére költőként emlékezik rá az utókor. 1819-ben indította el a szépirodalmi és ismeretterjesztő olvasmányokat közlő Debreceni Magyar Kalendáriumot, melynek egészen haláláig szerkesztője volt. Mesterien tud verselni. Őt is megihleti a költészet rokokó könnyedsége, de sok köze van a nép szegény rétegeihez. Katonaként együtt élt a parasztlegényekkel, ismeri gondjaikat. Verseiben a hangvétel is egyre népiesebb. Még antik formájú verseiben is a nép élete tűnik fel újra.”  (Hegedűs Géza)