TINTA blog / 2024. december 20., péntek

Ennyi, annyi. Mennyi?

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2010. május.

Lehet, hogy olvasóim e cím láttán kíváncsian – vagy esetleg kétkedően – figyelik, hogy mi okom van e három, elsősorban mennyiséget, mértéket kifejező -nyi képzőnk révén összetartozó névmás együttes szóba hozására. Nem árulok zsákbamacskát, máris megmondom az okot. Azért szólok itt róluk együttesen, mert mind a háromnak az utóbbi évtizedek nyelvhasználatában fejlődött ki – vagy van kifejlődőben – valamiféle új, említésre, illetve észrevételezésre méltó vonása.

Kezdem az elsővel. Amióta a kereskedelmi tévécsatornák délutánonkénti beszélgetős adásaiba is bele-belehallgatok, mind gyakrabban figyelek fel arra, hogy a panaszaikkal előhozakodók, miután elmondták sirámaikat, szózuhatagukat ezzel a kurtán odavetett szóval zárják le: Ennyi! Ilyeneket hallok: „Az a helyzet, hogy már nem tudok bízni benned. Ennyi.” Vagy: „Le van fektetve, hogy látogathatod a gyereket. Nem jössz. Nem foglalkozol vele. Ennyi.”

Ez a használat merőben új fejlemény nyelvünkben; alig néhány évtizedes. Természetesen nem az ennyi mutató névmásról állítom ezt, hiszen arra már a 14. századtól kezdve vannak adataink, hanem az ebből fejlődött, valaminek a befejezését jelző, mondatértékű szóról.

A Magyar értelmező kéziszótár 1972-ben megjelent első kiadásában még nyoma sincs az ennyi ilyen jellegű használatának. De a szótár újabb, 2003-i változatában már két ilyen, mondatszószerű jelentése is szerepel. Az egyik a filmesek nyelvében él: ’ vége!, kész(en vagyunk)!, leállhatunk!’. (Ezt többnyire hangosan, felemelt hangsúllyal mondják, hiszen sok jelenlevőnek szól.) A másik – és ez a mi esetünk – a mindennapi beszédben él. Ezt a jelentést a szótár így fogalmazza meg: ’(Valaminek már) vége van; ez történt; ez a helyzet’.

"Ennyi!"

[...] Bővebben!

Tovább az eredeti oldalra!