Crumbs Of Time / 2022. február 11., péntek

Egy csipet tél a Bükk tetején

Tavaly télen elég sok havas túrán voltunk az országon belül (pl. a Karancsra is felmásztunk egy tökéletes téli napon: katt!), sajnos idén viszont nagyjából elmaradt a fehér hótakaró. Ami rövid ideig volt hó sajnos én nem tudtam sehova menni, szóval kigondoltam, hogy most teszek egy próbát és szombaton megnézem a Bükkben mekkora is a hó odafenn. Elég bevett gyakorlat, hogy a Hereg-réten leparkolok és pikk-pakk már a Tar-kő zseniális magaslatán meresztem a szemem a távolba és nagyokat lélegzek a friss levegőből.

Kilátás a Tar-kőről, Mátra nélkül

Na jó, azért sajnos annyira nem sűrűn tudok felmászni, de majdnem mindig ugyanazt az útvonalat használom. Olyan egy óra alatt fel is lehet érni. Az már hamar látszott, hogy olyan nagy hóra nem kell számítanom, szerencsére viszont a föld még meg volt fagyva, pedig olyan háromnegyed kilenckor indultam el, szóval nem olyan korán. Viszont legalább gyönyörűen sütött a nap, így a hangulat azért nagyon kellemes volt. Tar-kőn csak néhány emberrel találkoztam, még korán volt valóban. Később a fennsíkon azért már többen voltak, bár azért nagy tömeg nem ostromolta a hegyet.

Párás reggel a "kövekhez" vezető úton

A levegő párás volt, még a Mátra megszokott körvonala sem rajzolódott ki a nyugati horizonton. Egy szendvics elfogyasztása után továbbindultam Három-kőre. Mire átértem, már a Mátra is látszott a távolban. Itt is elidőztem kicsit, aztán elindultam a fennsíkon az Olasz-kapu felé a Gerennavár irányába. Az igazat megvallva a Gerennavár felé még nem jártam eddig. Az ugye már az északi oldal, az távol esik, de annyira sok szépet olvastam a róla nyíló kilátásról, hogy mindenképp útba akartam ejteni. Persze ehhez el kellett vesztenem vagy 300 méter magasságot, de a magaslat minden métert megért, valóban pazar volt a panoráma.

A tar-kő ismerős orma a Hereg-rét felől

Egy dolog nem stimmelt csak, sajnos a Magas-Tátra csipkés hegyvonulata a ködbe veszett, szóval még mindig várhatom a tökéletes időjárást, hogy végre megpillantsam itthonról... Megebédeltem, ittam jó forró teát, majd célba vettem Istállós-követ. Elég jó tempóban másztam felfelé, ami kicsit ki is égetett, viszont itt végre igazi hó volt a fák között. Felérve a 959 méteres magasságú tetőre, nosztalgikus gondolataim támadtak, mert szerintem utoljára akkor jártam ott, mikor olyan 2004-5 táján sátraztunk egy nagyobb csapattal. De jó is volt!

Még mindig Tar-kőn déli kilátás

Innen már lefelé vitt az utam. Mivel nem használtam GPS-t, csak hagyományos térképet, egyszer-egyszer nem jó irányt vettem egy-egy elágazásnál, de végül visszaértem a Tar-kő alá. Innen a szokásos útvonal helyett egy erdei úton ballagtam vissza a kocsihoz. Nos, a végére azért megéreztem a mozgást, mert 25 km és 1000 méter szint kerekedett ki a túrából. Nyilván sok szép hely van az országban, de nekem a Tar-kő nagy favoritom, szerintem sohasem lehet csalódni benne. Jártunk itt tavasszal is, meg tavaly télen is, amikor sokkal több volt a hó, sőt fotóztam már onnan éjszaka is és az is káprázatos volt (ha érdekelnek a képek: katt ide)

A Három-kő a Tar-kőről, kis hófolttal

Ez egy elég rendhagyó poszt lett, most inkább hagyom, hogy a képek beszéljenek többet! Ha ötleteket szeretnél túracélpontokhoz, akkor böngéssz kicsit a blogon, szerintem elég jó válogatott túrákat találsz! Ha pedig a jövőben követnél minket, akkor azt Facebookon itt megteheted!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

De addig jöjjön még egy tucatnyi téli hangulat!

A Három-kő kilátás a Tar-kő felé