Duga, panyóka, bagóhit
Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2010. május.
Legutóbbi, Szómegőrző szólások című írásomban néhány olyan szót idéztem fel, amely minden valószínűség szerint csak azért maradt meg mindmáig, mert egy hozzá kapcsolódó szólás megőrizte számunkra. Mint írtam, „a szólás nélkül már aligha élne, nemigen létezne”. A hűbelebalázs, a disznóláb és a csízió szóról írtam, majd ezzel zártam mondanivalómat: „…az a tervem, hogy legalább a fontosabb szómegőrző szólásokat felidézem olvasóimnak, sajnos, dugába dőlt, hiszen még jó néhány más ilyen szó is helyet kér magának a nap alatt. Sebaj, egy későbbi alkalommal majd folytatom a bemutatást. Talán éppen a dugával folytatom a sort...” Miért is hazudtolnám meg magamat? Csakugyan azzal folytatom.
Duga. Értelmező szótárainkban hiába keressük, mert önmagában csakugyan nem él. De megvan ebben a szólásunkban: dugába dől. A szólás szerepel is a szótárakban. Jelentése: ’meghiúsul’.
Csakhogy hajdan nem ez volt a jelentése! Valamikor ugyanis ez nem szólás volt, hanem szakmai kifejezés, amely a kádárok, pintérek, azaz a hordókészítők nyelvében élt. A dugába dől akkor még azt jelentette: ’összedől’. Ugyanis a hordókészítés során vagy végén a rosszul, pontatlanul összeállított hordódongák csakugyan összedőltek, összeomlottak, egymásra borultak, s ez következett be akkor is, ha a hordó kiszáradt vagy a dongákat összetartó abroncs tönkrement. Dongákat emlegetek, de ehhez sürgősen hozzá kell tennem, hogy a donga és a duga ugyanaz a ’körív’, illetve ’hordó, dézsa oldalát alkotó (hajlított) deszka’ jelentésű szláv – valószínűleg délszláv – jövevényszó, csak éppen nem egy időben kerültek hozzánk, s ezért van kétféle változatuk. A donga már csaknem egy évezrede, a duga néhány száz évvel később vert gyökeret nyelvünkben. Volt olyan időszak, amikor a dongába dől és a dugába dől egyaránt használatos volt eredetibb, konkrét értelmében – pl. Lőrincze Lajos idézi szülőfalujának, Szentgálnak 19. századi nyelvéből valakiről ezt: „hordónak való dugát készített cserfábul” –, de az ellenkezőjére is van adatunk, arra, hogy a már a mai értelemben használt dugába dől szólás duga szava helyett is még a régebbi donga szót találjuk. Az első enciklopédikus jellegű havi folyóirat, az 1817-től 1841-ig élt Tudományos Gyűjtemény egyik 1820-i számából idézek egy példát: „Több nemzetiséget elevenítő intézetek dongába dűltek…”. A 19. század végére azonban kialakult a két forma között a jelentés- és funkciókülönbség, Legföljebb a nyelvjárásokban maradt mindmáig némi keveredés, főleg a Dunántúlon, ahol napjainkban is él még a duga ’donga’ értelemben is. Pl. abban a Somogy megyei népdalban, amelyik így kezdődik: „Összedőlt a sajtárom dugája, dugája, / Elhagyott a szeretőm bujába, bujába.”
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: