TINTA blog / 2024. március 5., kedd

Csak a szabályosan képzett szó elfogadható? - Szarvas Gábor és Arany vitája

Megjelent: Magyarország 1977/34, 21. o.

A nyelvészek tehát azt vallják: nincs értelme hadakozni a meggyökeresedett idegenszerűségek ellen, kiirtásuk teljesen kilátástalan. Az írástudók, úgy tetszik, kérlelhetetlenebbek, ők mintha ma is Szarvas Gáborral, az 1872-ben napvilágot látott — s mindmáig megjelenő — Magyar Nyelvőr első szerkesztőjével értenének egyet: a bűn akkor is bűn, ha sokan követik el.

Furcsamód nem nyelvész, hanem múlt századbeli író véleménye szól az engedékenyebb magatartás mellett. „Ki azon feltételből indul ki — írta Arany János »Visszatekintés« című tanulmányában —, hogy az élő nép, nem egyedenként vagy tájankint, hanem egész összlétében hibásan, szabálytalanul beszél... ahhoz jelenleg nincs szavam.” (A szigorú Szarvas Gábor és a megértőbb Arany egyébként sokat pörlekedett egymással, s nem csupán a nyelvszokás megítélése kapcsán. Vitájukat a nyelvújítás korszakában keletkezett szavak lobbantották lángra. A nyelv tudósa kiirtásra kárhoztatta közülük mindazokat, amelyek valóban torzszülöttek voltak. Mint például a világegyetemet betöltő latin matéria magyar megfelelőjét, amely csakugyan elképesztő hozzá nem értéssel született. Annak idején így okoskodtak ugyanis, hogy a matéria szó alapja a mater, magyarul anya; a föld viszont számottevő részben agyag. A kettő párosítása az anyag. Szarvas Gábor joggal lázadt a tudomány nevében a nyelv törvényeinek ilyesféle semmibe vevése ellen. Ám az idő — Aranyt igazolta.)

A világegyetemet betöltő matéria: anyag (anya + agyag)

[...] Bővebben!

Tovább az eredeti oldalra!