Reaktor / 2024. augusztus 28., szerda

Csajkovszkij mesebalettjének megkérdőjelezhetetlen sikere

A Magyar Állami Operaház a „Diótörő” című balettelőadást 41 alkalommal hirdette meg tavaly, melyre már elővételben el is kelt szinte az összes jegy. A téli és főként karácsonyi klisévé vált előadást igyekszik minden korosztály akár színházban, akár televízión követni. A „Diótörő”megtekintése, természetesen, nemcsak hazánkban, hanem Európa szerte bevett szokássá vált, főként a decemberi-januári hónapokban. Sikere töretlen, annak ellenére is, hogy az ukrán-orosz háború idejében az orosz kultúrával kapcsolatos, azt megkérdőjelező viták zajlanak.

 Orosz kultúra a háború tükrében

 Tulajdonképpen Európában lassan minden, ami orosz feddés alatt áll, kultúrájuk széles része is. Ez a hozzáállás radikalizálódik, a közösségi platformokon is tetten érhető, különösen a kijevi tilalom óta. Még 2023 nyarán a kijevi városi tanács moratóriumot rendelt el az Oroszországhoz köthető, orosz nyelvű kulturális termékek bemutatására. Ezáltal Kijevben tényleges tilalmat vezettek be többek között az orosz könyvekre, műalkotásokra, zenei felvételekre, kézművességre, színpadi és cirkuszi előadásokra, koncertekre és egyéb szolgáltatásokra.  A tilalom bevezetésének szükségét azzal indokolták, hogy egy agresszor állam kulturális termékeinek nincs helye a főváros szívében. Az ukrán városvezetés mellett Nyugat-Európában (különösen a nyugat-európai színházakban és operaházakban) egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem adnak elő olyan darabot, mely az orosz birodalom egykori dicsőségét emeli ki. Nyugat-Európában nem ismétlődött meg olyan markáns hiba, mint a milánói egyetemé, amely 2022 márciusában, röviddel az ukrán-orosz háború kitörését követően el akarta halasztani Dosztojevszkij „szemináriumát”, kerülve „ezzel a közönség soraiban kiváltott esetleges feszültségeket. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy több egyeztetést igényel az orosz eredetű színpadi művek megjelenítése. Münchenben például a múlt évben a „Háború és béke” című Tolsztoj-operával kapcsolatban folytattak belsős megbeszéléseket, mivel a fellépő kórus tagjai megtagadták, hogy néhány kifejezetten propagandisztikus, a Szovjetunió imperializmusára célzó szakaszt énekeljék. Ugyanezen okokból a milánói Scala-nál is belső viták folytak a „Borisz Godunov” című opera körül, amely meglepően történeti kritikai megközelítést alkalmazott. Muszorgszkij cárdrámája nemcsak a legfontosabb orosz operák közé tartozik, hanem a hatalom és hatalommal való visszaélés elvébe is mély betekintést nyújt.

 Csajkovszkij balettművének igazolt sikere a 2023-as és 2024-es évben is

 Az említett viták és mozgalmak alól Csajkovszkij balettklasszikusa kivételt képez, hiszen télen egész Európában színpadra viszik, nem kis sikerrel. Eddig egy ország sem tett kísérletet arra, hogy levegye műsoráról az eredetileg 1892 decemberében, Szentpéterváron bemutatott darabot., nem véletlen. Bár tény, hogy az operaházak más és más módosításokkal mutatják be a balettelőadást, ami a szereplők nevénél és egy-egy felvonás koreográfiájában, alakításában is meglátszik, de a középpontba minden változatban a főszereplő Clara – vagy Mária (és néha Mása) bámulatos tánca kerül, aki elvarázsol bennünket e kellemetlenné vált világban. A mű egyfajta pozitív kulturális ellenállás világát jelképezi, elfeledve a 2022 februárja óta tartó civilizációs törést. Nyilvánvalóan a balettelőadás hangulata tökéletesen alkalmas arra, hogy az emberek szemében egy pozitív példát állítson Oroszországról, mely díszleteiben több helyen is Moszkvát idézi. Karakterei és képanyagai szinte mindenütt a téli és karácsonyi klisék kanonizált részévé váltak. Csajkovszkij partitúrájának klasszikus darabjai, mint a „Hópehely-keringő”, szintén részét képezik ennek az ideális világ kollektív képzeletének. A képi elemek és a díszlet is nagy szerepet játszanak a Diótörő kedveltségében, egyúttal megállapítható az is, hogy az utókor mindig az elegáns balett művészetének mesebeli illusztrálását preferálja. Talán azért is, mert az alapanyaga rendkívül nemzetközi, bármilyen közegbe beilleszthető, és pont az egyoldalúan szűkített történetdráma ellenkezője. Zenei sikere is egyértelműen látható a 2023-as évre kivetítve, december végére a hivatalos Streaming szolgáltatóknál a Csajkovszkij-zenék letöltése világszerte húszszorosára nőtt. Nemutolsósorban azért válhatott ennyire közkedveltté, mert a fentebb említett művekkel ellentétben alig lehet politikai célokra használni, nemhogy valamiféle propagandazajként.

Kép forrása: Nagy Attila (2023) Funzine.hu 

 A Diótörő keletkezésének háttere és cselekménye

 Maga a történet eredetileg a német romantikus E. T. A. Hoffmann-tól származik, akinek az 1816-os „Diótörő és Egérkirály” című elbeszélése Alexandre Dumas francia adaptációján, a „Histoire d'un casse-noisette”- en keresztül jutott el Szentpétervárra. A cselekmény nem egy nemzet felemelkedését/bukását, hanem egy 12 éves lány fejlődéstörténetét, vagyis felnőtté válásának folyamatát vetíti elénk, egy megható álomban. A történetnek több feldolgozása is ismert, egyet kiragadva említést lehet tenni arról, hogy 2018 telén kihasználták a Disney vállalatnál a téma ellenállhatatlan népszerűségét: „A Diótörő és a Négy Királyság” című film így lett a központi motívumok kreatív továbbgondolása, természetesen a Disney-féle jó és rossz sémába illesztve, de egy feltűnően posztmodern képi világgal párosítva.

 Az, ahogy az emberek a kultúrát valahogy felelőssé teszik a történtekért, ahogy egy teljes nemzetet és annak múltját, hagyományait egy szinten kezelik a politikai vezetőkkel és döntéseikkel, nagy hiba.A 2022 óta tartó trenddel ellentétben, több európai szakértő és újságíró kiáll amellett, hogy a kultúrát nem lehet egy szimbolikus ún. „másodlagos” harcmezővé tenni. Leszögezik, hogy elemzéseikben, szakcikkeikben mindig törekednek arra, hogy a kollektív Oroszországot mindig külön válasszák a politikától, a hagyományokat és kultúrát pedig különösképp.

Tovább az eredeti oldalra!