Reaktor / 2024. augusztus 29., csütörtök

Brazil gazdasági visszaesés története

A brazil gazdaság még 2011-ben 2,616 milliárd USD volt míg ezzel szemben ez a szám 2021-re 1,609 milliárd USD dollárt lett. Mi történt ezen idő alatt Brazíliában minek köszönhető ez a drámai 40%-os visszaesés?

A válság kialakulásának az okait kutatva érdemes visszalépni az ezredfordulóhoz, a Dél-Amerikában bekövetkező baloldali fordulathoz. 2003-ban Luiz Ináció Lula da Silva került hatalomra, aki egészen 2011-ig vezette az országot és vezetésével a brazil gazdaság meredek növekedési pályára állt, aminek hála a 2010-es évekig több mint 6 millió új munkahely jött létre és több mint 40 millió ember emelkedett ki a szegénységből.

A növekedés okaiba belejátszott az ázsiai országok növekvő nyersanyag igénye, amelyet Brazília kiválóan ki tudott elégíteni, továbbá ezen túlmenően az alacsony amerikai kamatlábak, aminek köszönhetően a brazil gazdaság finanszírozása kedvezővé vált. Sajnos a kedvező számok közepette nem ment végbe a brazil gazdaság szerkezetváltása, amely következtében a 2010-es évek végére továbbra is meglehetősen sérülékeny maradt. A brazil gazdaság belföldi kereslet élénkülése jelentős részben a világgazdaság pénzbőségétől függött, miközben az exportorientált szektorok nagymértékben kitettek maradtak a mindenkori nyersanyag árak ingadozásának. Megjegyzendő, hogy míg a 2000-es évek elején a legfőbb kereskedelmi partner az USA volt, ezzel szemben ez 2010-re egyértelműen Kína lett.

Fontos tényező, hogy Lula egy hatalmas ellenszélben került hatalomra, ahol a brazil tőkések roppant bizalmatlanul viszonyultak hozzá. Jól mutatja ez az is, hogy a magánkézben lévő médiák még akkor is Lula kormány gazdasági inkompetenciájáról írtak amikor már a külföldi sajtó a „brazil gazdasági csodáról” cikkeztek. Ebben a helyzetben Lula kompromisszumkész politikájával a piacok megnyugtatására törekedett. Ennek következtében a Braziliában nem történtek meg azok a strukturális átalakítások, amelyek a jóléti kiadások fenntarthatóságát biztosították volna.  Ez mérésékelten exportorientált inkább a belföldi keresletre fókuszáló modell 2008-ban a külföldi kereslet hiánya miatt sem jutott recesszióba, mivel az előtte lévő jó éveknek hála a kormányzat kontraciklikus keresletélénkítéssel ideig- óráig fenntudta tartani a keresletet és ezáltal a gazdaságnak a növekedési ütemét. Ugyanakkor a Kínai gazdaság 2010 lassulásával a brazil export növekedés is lendületét vesztette. Ezeknek a folyamatoknak hála 2014-ben az addig aktívummal rendelkező kereskedelmi mérleg deficites lett. A kereskedelmi mérlegnek hiányát ugyan nem szabad lebecsülni, ugyanakkor fontos látni, hogy az ország exportja az ország gazdaságának nagyjából a 10%-át teszik ki. A másik a már említett kritikus szempont a hitelekből felpumpált belső kereslet által vezérelt gazdasági növekedés, amelyet jól mutat, hogy 2003-ban a magánszektornak nyújtott hitelek a GDP 28%-a míg ezzel szemben a 2014-ben ez a szám már a GDP 59%-a volt.

A méltányosság kedvéért fontos látni, hogy a belső kereslet élénkülése nem kis mértékben fakadt Lula szociális reformjaiból, a minimál bér emeléséből, aminek következtében 2005-ben a háztartások fogyasztása még csak 60%-a volt a GDP-nek ez a szám 2010-re már 64% volt. 2011-ben a Rouseff váltotta Lulát, minden idők legnépszerűbb brazil vezetőjét az elnöki székben. A 10-es évek elején Brazília gazdasági növekedése szépen lassan ütemét vesztette, ami társadalmi elégedetlenséghez vezetett.  A közhangulatot tovább korbácsolta a gazdaság gondok közepette megvalósuló presztízs beruházások úgymint a 2013-as Konföderációs kupa vagy éppen a 2014-es Fifa labdarúgó világbajnokság, valamint a 2016-os Rio De Janeiró-i nyári olimpiai játékok. Ezeket az eseményeket jelentős tömegtüntetések kísérték.

 A szakértők meglátása szerint Brazíliának négy fő területen van elmaradása az infrastruktúrában, az oktatásban, a K+F-ben és az exportágazatokban kéne jelentős befektetéseket eszközölnie. 2014-ben következett be elsőnek technikai recesszió, amikor is a brazil gazdaság teljesítménye két egymás követő negyedévben is csökkent. Szintén ekkortájt startolt a Pertoleo botrány, amely arról szólt, hogy a Petroleo Brasileiro SA állami vállalat alvállalkozói megvesztegették a cég középvezetőit, a túlárazott kivitelezések kiírása céljából. Ez nem jött jól az akkor az elnökségért újra induló Dilma Rouseffnek aki ennek ellenére különféle költségvetési adatok meghamisításával megnyerte a választást. Ezek után mind 2015-ben, mind pedig 2016-ban jelentősen visszaesett a brazil gazdaság. Ennek hatására a piaci bizalom visszaesett az országgal kapcsolatban. Ami jelentős inflációhoz vezetett.

Az elnök pályafutásának végül egy 2015-ös számvevőszéki határozat vetett véget, amely fényt derített arra, hogy banki forrásokból finanszírozta meg az államháztartási deficitet, ami Braziliában illegális, ugyanis az ottani törvények szerint a bevételeknek és a kiadásoknak meg kell egyezniük. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a finanszírozást egy állami bank végezte, ami által az ügyészségi vizsgálatok szerint bűncselekmény nem történt ugyanakkor az előtte lévő időszak elegendő felhajtóerőt biztosított az elnök elleni impeachment eljárásnak, amelyet a szenátus végül meg is szavazott. A következő elnök az addigi alelnök, a koalíciós párt vezetője, Michael Temer lett egészen a 2019-es választásokig.

A Temer kormány egy Braziliában történelmi léptékű recessziót és költségvetési hányt vett át elődjétől. Ezek után Temer megszorító politikába kezdett. Kezdetben 23 minisztériumból megszüntetett 13-at majd jelentős nyugdíjreformba kezdett, amit végül a korrupciós botrány elharapózásának köszönhetően nem sikerült végrehajtania.  A nyugdíjreform fő eleme volt a nyugdíjkorhatár mindkét nem esetében 65 évre emelése, amely nagy társadalmi ellenérzésekkel váltott ki, ugyanis előtte a nők 45, a férfiak 50 éves korukban mehettek nyugdíjba.  Temer azzal védekezett a külföld pénzügyi körök által nagyon is támogatott ám a belföldi közösség által annál több felzúdulást kiváltó döntések kapcsán, hogy ő nem akar elindulni 2019-ben emiatt ő a valódi hosszútávú reformokra tud fókuszálni.

2018-as kampányon megjelent Bolsonaro, aki a mára már jól ismert populista antiestablishment agendával kampányolt. Bolsonaro liberális gazdaságpolitikát ígért és mellé pedig Amerika pártiságot Kínával szemben. Eközben Lulát a korrupciós perek szövevényeként börtönre ítélik egy luxusház elfogadása miatt, ami alól majd csak későbbiekben a 22-es választások előtt menti fel a brazil legfelső bíróság. Az évtizedes recesszióval küzdő, elégedetlen ennek következtében szélsőségekre fogékony brazil társadalom, meglátta a perspektívát az ajánlatában, aminek hála 2019-ben beiktatott új elnököt Bolsonaronak hívják.

Brazília a világ ötödik legnagyobb országa, a BRICS tagja, amely még további jelentős gazdasági potenciált rejt. Mint azóta tudjuk, a börtönből visszatérő Lula 2022-ben legyőzi Bolsonarot és ezzel egy merőben más Braziliának adott löketet, aminek a kifutását érdemes lesz szemlélni jövőben.

Tovább az eredeti oldalra!