Bíráskodás jogi diploma nélkül
Ha az átlag magyar ember egy bírósági tárgyalásra gondol, nem kis valószínűséggel egy látványos amerikai tárgyalóterem van a szeme előtt esküdtszékkel, kalapáccsal és egy idős bíróval. Persze akinek életében már bármi köze volt a bírósági rendszerhez vagy akár csak minimális jogi ismeretekkel rendelkezik tudja, hogy Magyarországon egészen máshogy működnek a dolgok: az angolszász és a kontinentális (európai) jogrendszerek között rendkívül éles különbség van.
A tévképzetnek feltehetően elsősorban az az oka, hogy a rengeteg magyarok által is fogyasztott angol vagy amerikai film, sorozat értelemszerűen saját hazai jogi helyzeteit igyekszik bemutatni, arról nem is beszélve, hogy az egyre népszerűbb „ügyvédes” (jogi fókuszú) filmes tartalmak is főleg az angolszász jogrendszerben játszódnak.
Az ebből eredő zavar pedig olyan súlyos, hogy nem ritkán az elsőéves joghallgatók is meglepődnek azon, hogy ami a szakmában rájuk vár az merőben eltér a hollywoodi sztereotípiától.
A félreértés azonban nem kizárólag annak tudható be, hogy rengeteg angol-amerikai tartalmat fogyasztunk, hanem annak is, hogy az angolszász típusú jogi eljárások látványossága valóban olyan szórakoztatóipari erővel tud bírni, amit a kontinentális eljárásrend kevésbé tud biztosítani. Több érvet is fel lehetne hozni, ami miatt ez így van, de az egyik legfontosabb ok mindenképpen az állampolgárok bevonása a bírósági döntésekbe. A legközismertebb példa erre természetesen az esküdtszék intézménye, aminek működését többé-kevésbé mindenki ismeri. Kevésbé ismert példa a bírósági munkában való laikus részvételre az Egyesült Királyságban, pontosabban Angliában és Walesben működő Magistrates’ Court-ok (szerencsétlen fordítással: Magisztrátusi Bíróságok) rendszere.
A Magistrates’ Court az angol büntetőbíróságok legalsó szintje: gyakorlatilag minden büntetőügyet itt tárgyalnak első fokon, amik az esetek 95%-ban itt is érnek véget.
Így néhány civiljogi tárgykörrel kiegészülve elsősorban a kevésbé súlyos büntetőjogi esetekben jár el ez az alacsony szintű bíróság, szám szerint évente körülbelül 5 millió ügyben. Súlyosabb esetekben a Magistrates’ Court hatásköre korlátozott (pl. esetleges óvadék meghatározása), és az ügyet a felsőbbfokú bírósághoz továbbítják. Kevésbé súlyos ügyekben azonban (pl. közlekedési szabálysértések, könnyű testi sértés) a magisztrátusok felelőssége mind a bűnösség kérdésének eldöntése, mind az ítélethozatal (a meghatározott keretek között).
De kik azok a magisztrátusok?
A magisztrátusok laikus bírák, akik nem rendelkeznek jogi képesítéssel: a helyi közösség tagjaiként önkéntes módon, anyagi ellentételezés nélkül végeznek közszolgálatot.
A magisztrátusok olyan hétköznapi emberek, akik a legkülönbözőbb területeken dolgoznak, és semmilyen korábbi kapcsolatuk nincsen a jogi szakmával.
Elvárás azonban, hogy olyan tisztességes emberek legyenek, akik türelemmel meg tudnak másokat hallgatni és képesek racionális, a közösség számára elfogadható döntéseket hozni. Magisztrátusokból nincs hiány: Angliában és Walesben több, mint 12 ezren önkénteskednek ebben a szerepkörben.
Egy ügyben jellemzően három, esetleg két laikus bíró dönt, véleménykülönbség esetén az elnök szava a mérvadó. Az elnök emellett vezeti a teljes tárgyalást: kérdez, szót ad és moderál. A laikusok munkáját egy hivatásos jogtanácsos (legal adviser) segíti, aki specifikus jogi kérdésekre választ tud adni, felel az eljárási szabályok betartásáért és vizsgálja a bizonyítékok felhasználhatóságát. Az ügymenet többi szereplője megegyezik a megszokott renddel: a jellemzően büntetőjogi ügyekben a vádat az ügyész képviseli, a vádlott védelmét pedig ügyvéd látja el. (Ebben a videóban egy családjogi perszimuláció tekinthető meg, ami bemutatja a Magistrates’ Court működését.)
A Magistrates’ Court működése könnyen megérhető, és hazai gyakorlathoz képest igen nagy eltérést mutat, hogy az egyszerűbb büntetőügyekben a helyi közösségek erre vállalkozó tagjai hivatottak értékelni az elkövetett vétségeket, bűncselekményeket. Ez pedig közelebb hozza az emberekhez az igazságszolgáltatást!
A magisztrátusi tisztség lehetőséget ad a bíráskodásban való részvételre, a döntések legitimitását pedig sokak szemében erősítheti, hogy az ítélkezést nem absztrakt jogintézményekben gondolkodó jogászok hozzák, hanem mindennapi emberek.
A laikus bíráskodás egyébként nem új találmány, alapvetően az ókori római eljárásjog is egy laikus személy ítéletére bízta a ténykérdések eldöntését. Az angolszász esküdtszékes eljárás pedig – aminek gyökereit egyébként a germán törzsi joghoz vezetik vissza – a 12. század közepén nyerte el a maihoz hasonlatos formáját. A rengeteg formális szokást magába foglaló, laikusokkal is operáló eljárások a mai napig kitűnően ellátják igazságszolgáltató funkciójukat.
A laikusok bevonása egyébként az európai jogrendszerekben is egy időnként felmerülő ötlet. Ennek gyakorlati megvalósulása jellemzően az úgynevezett ülnöki rendszer, amikor az ügyben döntő bíró konzultál egy vagy több laikussal az eset kapcsán. Az ülnökök szerepe azonban természetesen összehasonlíthatatlan a civilek angolszász rendszerben betöltött szerepével. Pedig az angolszász jogrendszer eljárásainak öreg, de semmiképpen sem rozsdás szokásainak máig élő sikere egyértelműen alátámasztja a laikusok bírósági munkába való bevonásának értelmét.
(Borítókép: Bírósági tárgyalás / Fotó: Yanukit / stock.adobe.com)
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: