Berzsenyi Dániel-breviárium

Berzsenyi Dániel (1776–1836)
költő, esztéta, tanulmányíró „a niklai remete”

„Nézete szerint a béke, a kultúra, a műveltség az emberi boldogság alapjai. Korai ódái a klasszikus, maradandó emberi értékeket hirdetik, a napóleoni háborúk idején a magyar nemesi összefogást és az önfeláldozó hazafiságot dicsőítik. Elégiái a létösszegzés, a magányérzésből táplálkozó rezignáció, a melankolikus hangulatok versei, episztoláiban és epigrammáiban közösségi költőként szólalt meg.” (Szegedy-Maszák Mihály)

„Berzsenyi soha nem lépett a politika mezejére. Megérintette a fölvilágosodás ész-kultusza, de a magyar vallásos líra egyik legszebb darabja Fohászkodás című ódája.” (Gyurácz Ferenc)

„Az idősíkok között ok-okozati összefüggést teremt. Az értéktelített múltból értékhiányos jelen fakad, ebből viszont nem fakadhat reményteli jövő. Ez a verstípus a még-már-most típusú időszembesítő vers.” (Németh G. Béla)