Batsányi János-breviárium
BATSÁNYI JÁNOS (1763–1845)
költő, műfordító
„A költő magára vette a hasznossági, társadalmi-szolgálati funkciót: már nem megmagyarázni, hanem mintegy megváltoztatni kívánja költészetével és vezérszerepével a világot.” (Margócsy István)
„Első forradalmár költőnk, aki a személyesség addig nálunk nem tapasztalt hőfokát érte el. A magyar felvilágosodás polgári változatát képviselte. Az antikvitás szellemét a bárdköltő nemzeti ihletével egyesítette. Mindhárom korabeli versrendszert alkalmazta, s a gondolatritmus első hazai tanulmányozói közé tartozott. Négy nyelven — magyarul, latinul, németül és franciául — egyformán verselt. Ihletének kibontakozása eljuttatta a polgári reformtörekvésekig s az egységes és oszthatatlan haza fogalmáig.” (Nagy Imre)
„Politikai költő volt, első nálunk, a szó szoros értelmében, s nemcsak hazafiúi, mint annyi más.” (Toldy Ferenc)
A ritmus csak szolga
Szolgálat a dolga!
Ez a versszerzés titka,
Melyet, aki tudna, ritka.
Mennyi magyar vértől pirult Márs oltára,
Hogy hazánk ne jutna mások birtokára?
Elődink, felkelvén gyakran oltalmára,
Százezrenként dőltek ellenség kardjára.
Eredj már; s kérd te is mennyei atyánkat,
Szánja meg már egyszer veszni-tért hazánkat!
A hazáért élni, szenvedni s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni:
Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: