Bálint Sándor-breviárium
BÁLINT SÁNDOR (1904–1980)
néprajztudós, művészettörténész, a történelemtudományok kandidátusa
„Fölbecsülhetetlen értékű néprajzi kutatásai mellett tanári munkássága is kiemelkedő volt, magánélete és pedagógusi léte elválaszthatatlanul összefonódott. Pedagógiájában legfontosabbnak vallotta a jó erkölcsre, szép magyar beszédre, tisztességre, hazaszeretetre nevelés mellett a más vallások megértését. Tiszta egyénisége, őszinte, mély vallásossága példaszerű volt, a katolikus egyház kezdeményezte boldoggá avatását.” (Kovács Gergely)
„Mindvégig hangsúlyozta a ’népi kultúra’, a ’népi vallásosság’ közösségi jellegét, ő volt az, aki e vallásosság egyéni ihletéseit, szervező egyéniségeit, a ’szentembereket’ elsőként vizsgálta, sajátos világukat és személyiségüket bemutatta. Interdiszciplináris, egyes tudományterületek határait átszelő, szintetizáló szemlélete ma is modern, példamutató és követendő. A vele eltöltött idő alatt csak hallgatni kellett és csodálkozni.” (Barna Gábor)
Isten először nem azt akarja, hogy dicsőségét hirdessük, hanem hogy mi legyünk az Ő dicsősége.
Egyedül érdemesnek ebben az életben a hűséget tartom, amelyben benne van a szeretet.
Gyönyörű a homok világa, valami bibliai van benne. A szelekből mintha az ítélet angyalának harsonája zengene feléd: mennyi népet és kultúrát, mennyi szándékot temetett már maga alá.
A szeretet és a könyörületesség egyetemes törvénye szerint minden ember felebarátunk, és a keresztény világban a társadalmi kapcsolatoknak azóta is ez az alapja.
Érdemes szolgálni, másoknak is örömet szerezni azzal, hogy vagyunk, és szolgálatukra állunk.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: