TINTA blog / 2024. november 15., péntek

Ártalmas szűkszavúság

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2010. január.

A szűkszavúság, azaz a valamit kevés szóval, röviden is jól elmondani tudás képessége és gyakorlása alapjában véve elismerésre méltó dolog. Legalábbis sokkal jobb, mint ellentéte, a szószaporítás, noha ez utóbbinak bizonyos formái, így a pleonazmus és a tautológia bizonyos esetekben, helyzetekben még stiláris, főleg figyelemfelhívó, nyomósító szerepet is tölthetnek be, s ennek megfelelően stilisztikai kézikönyveink szóalakzatként kezelik s tárgyalják őket. Történetesen az említettek egyikéről, a pleonazmusokról már szóltam is a TINTA blogon („Ne mondj semmit kétszer!”, 2024. 10. 11.), most azonban maradjunk csak a szűkszavúságnál, pontosabban annak ártalmainál!

A szűkszavúság, mint már legelső mondatomban tisztáztuk, önmagában nem ártalmas, amúgy pedig jellegzetesen korunk terméke, a rohanó élettempó következménye, tünete. Ha nem kelt zavart, nem okoz döccenőt a megértésben, bátran el is fogadhatjuk, különösen az élőbeszédben. Miért ne mondhatnám ezt: „Láttam egy remek darabot a Madáchban”, ehelyett: „…a Madách Színházban”? Egy fiatal a barátjának írt SMS-üzeneteit miért ne tölthetné tele olyan egyéni alkotású – vagy akár nemzedéktársai körében már elterjedt – rövidített szóalakokkal, amelyek mibenlétéről egy 20-30 évvel idősebbnek fogalma sincs? Vagy miért ne kérhetnék egy étteremben egy fél deci cseresznyepálinka helyett egyszerűen egy fél cseresznyé-t? A helyzet, a környezet lehetetlenné tesz bármilyen félreértést, ráadásul az efféle rövidült, jelentéssűrűsödéses formákat már az általános nyelvhasználat is hitelesítette.

"Kérek egy fél cseresznyét!"

[...] Bővebben!

Tovább az eredeti oldalra!