"Arany János 1847-ben keletkezett"
Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.
Arany János: A rab gólya
Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepülne, messze szállna,
Messze, messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.
Tűnődik, féllábon állván,
El-elunja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Mulatsága,
Ha beléun, újrakezdi.
Szárnya mellé dugta orrát,
Messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerítés, négy magas fal;
Jaj, mi haszna!
Bár akarna,
Kőfalon nem látni átal.
Még az égre fölnézhetne,
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába;
De hiába!
Ott maradt ő, elhagyottan.
Várja, várja, mindig várja,
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepül a magas égig,
Hol a pálya
Nincs elzárva,
S a szabadság honja kéklik.
Őszi képet ölt a határ;
Nincsen rajta gólyamadár,
Egy van már csak: ő, az árva,
Mint az a rab,
Ki nem szabad,
Keskeny ketrecébe zárva.
Még a darvak hátra vannak,
Mennek ők is, most akarnak:
Nem nézi, csak hallja őket,
Mert tudja jól,
Ott fenn mi szól,
Ismeri a költözőket.
Megkísérté egyszer-kétszer:
Nem bírná-e szárnya még fel;
Hej, dehogynem bírná szárnya,
Csak ne volna
Hosszú tolla
Oly kegyetlen megkuszálva!
Árva madár, gólya madár,
Sohse nő ki tollad, ne várd,
Soha többé, fagyos télig;
Mert, ha éppen
Nő is szépen:
Rossz emberek elmetélik! (1847)
Arany János A rab gólya című verséről
Arany költészetében nagy szerepet játszik a természet, amely a költő személyének alapsejtje.
Arany gólyabőrbe búvik, hogy érzelmeit elmesélhesse.
A gólya tolla egyben a költő tolla, amit a cenzúra kuszál össze.
Arany János verse a rab gólya költözhetetlenségéről szól.
Fölötte repülő társai az eszmék gólyái.
A szárnya mellé dugott fejű madár a magyar ember szűk világképét, korlátoltságát mutatja.
A gólyák tudatosan felvállalják a romantikus váteszszerepet, vezetik a népet a szabadság felé.
Az Arany-típusú emberek cselekedeteire utal, hogy a madár tehetetlenségében előálló unalmában lábait cserélgeti.
A magyar értelmiségi a szárnya közé dugja a fejét.
A magyar nép kiszolgáltatottan áll a Kárpát-medencében, szabadsággal telve.
Az ifjúságnak össze kell fogni, nem kell megvárni a telet, amikor az életnek vége, s könnyen szétrombolható, eltaposható a lélek és a test.
Arany János 1847-ben keletkezett.
Magyarországon kívül már nincs olyan ország, ahol még felütné fejét a hatalom.
A népek szállnak a levegőben a szabadság felé.
Végül a reménytelenség uralkodik, hiszen a fal és a gólya nem tartozik azonos súlycsoportba.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: