Reaktor / 2024. augusztus 27., kedd

A pengő végnapjai – Hiperinfláció Magyarországon

A tiszavirág-életű pengő

Az első világháború a történelmi Magyarország és a Monarchia felbomlásához vezetett, mely – a trianoni békeszerződéssel kiegészülve – a magyar gazdaság strukturális összeomlását idézte elő. A bethleni konszolidáció során a korona helyett 1927. januárjában bevezették a pengőt, mely évekig stabil fizetőeszközként szolgált. Szántó Gyula slágere, a „Havi kétszáz pengő fixszel ma egy ember könnyen viccel” azonban az 1930-as évek végére érvényét vesztette, hiszen a megélhetési költségek és bérek növekedése dinamikus pénzromlást eredményezett. Az infláció mértékét 1938-tól a győri program is növelte, hiszen a haderő és gazdaságfejlesztési terv komoly konjunktúrát gerjesztett. Emellett a hadba lepés és a revíziós sikerek nyomán szükségessé vált a bankjegykibocsátás, de ennek mértéke aránytalan volt a népességgyarapodáshoz képest. Következményként a pengő 1927-es értékének 35%-át veszítette el 1938-ra, 1944-ben pedig a ’38-as érték huszonhatodát érte.

13 hónap hiperinfláció - 1945-46. eseményei

Az ország romos, kifosztott állapota, az infrastrukturális és ipari létesítmények pusztulása, valamit a győztes hatalmak által előírt jóvátétel a magyar gazdaságot megroppantotta. A teljesítőképességet a mintegy 860.000 állampolgár elvesztése és a földreform által megszűntetett nagybirtokrendszer is aláásta, hiszen az elaprózódott és munkaerő nélkül maradt kisbirtokok, valamint a sérült, nyersanyaghiányban szenvedő ipari létesítmények termelése drasztikusan visszaesett. Ugyan a háborút követően a piacgazdaság és a többpártrendszer kialakítása volt kilátásban, a Vörös Hadsereg és az MKP nyomására a gazdasági és politikai élet teljes átstrukturálása valósult meg. Az 1945-ös GDP a ’38-as szint 45%-át, az 1918-as szinthez mérhető termelést tükrözött.

A jóvátétel önmagában 300 millió dollárra rúgott (a jóval népesebb Olaszországra 360 milliót szabtak), mely az újjáépítés terheivel egészült ki. Az állami kiadások tehát úgy nőttek meg, hogy az adóbevételek messze elmaradtak a korábbi évek szintjétől. A súlyos pénzhiánnyal küzdő Tildy-és Nagy-kormányok egyensúlykeresése ellenére - főleg a szovjetek által kibocsátott pengőmilliók miatt – a válságkezelésre használt bankjegykibocsátás élesen növekvő inflációt generált, mely hamar elégette a készpénzben felhalmozott megtakarításokat. A kormányok a pénzromlás megfékezésére vagyondézsmát rendeltek el, majd nagy arányú pénzbevonást (383 millió pengő) hajtottak végre, de az adópengő bevezetése és az ún. ’lebélyegzés’ is csak átmeneti megoldást jelentett.  Míg 1945. júliusa és 1946. áprilisa között nagy mértékű, de mérhető volt az infláció, addig ’46 májusától a mérési metodológia hitelessége is megkérdőjelezhető.

A létszükségleti cikkek drágulása drámai méreteket öltött, melyet a kenyér példája kitűnően illusztrál. Egy kg kenyér 1945. augusztusában 6, 1946. májusában 8 millió, júniusban pedig már 5,85 milliárd pengőbe került.

A forgalomban lévő bankjegyek exponenciális növekedése és a kontrolálhatatlan pénzkínálat miatt a pénz értéke fokozatosan csökkent és a pengő iránti lakossági bizalom megrendült. Az árak elszabadulása miatt egyre nagyobb címletű bankjegyek kibocsátására került sor, melyeket a lakosság már inkább színéről, mintsem címletéről ismert meg. Ugyan 1946. júliusában az MNB gyártani kezdte az egymilliárd bilpengősöket, a történelem legnagyobb használt bankjegye a százmillió bilpengős maradt.

Százmillió bilpengős bankjegy – a történelem legnagyobb címletű használt bankjegye

Forrás: Pénzmúzeum

Július 10-én 348,5%-os pénzromlás következett be az árak 11 óránkénti duplázódásával. Ekkorra az idegen valuták és az arany kiszorították a pengőt a forgalomból, a bilpengősöket az utcákon már utcaseprők gyűjtögették.

Az értéktelenné vált pengő bankjegyeket utcaseprő takarítja

Forrás: hirado.hu

Forint, a megoldás

Az új valuta szükségessége az infláció kezelhetetlensége miatt vitán felül állt, de a bevezetés módja vetett fel kérdéseket. Mivel a korona elnevezést birodalmi múltja miatt, a tallért dollárhoz hasonló hangzása, a máriást pedig egyházi konnotációja miatt elvetették, a szakértők a forint elnevezés mellett döntöttek, hiszen a Károly Róbert által 1320-ban bevezetett valuta évszázadokig stabilan szolgálta a magyar gazdaságot. 1946. augusztus 1-től, a forint vált Magyarország hivatalos valutájává, a pengő-forint cserearány meghatározása azonban feleslegessé tette a beváltást, hiszen 1 forintért 400.000 quadrillió pengőt kellett volna fizetni.

A forint előre meghatározott mennyiségben a kereslet és a rendelkezésre álló árualap függvényében került forgalomba, ezzel hozzájárulva a költségvetési hiány fedezéséhez és az új pénz iránti bizalom megerősítéséhez. Utóbbit elősegítette az állami médiumok kedvező kommunikációja is. A lakossági bizalom felgyorsította a gazdasági stabilizációt és az újjáépítés ütemét – melyet jól szemléltet, hogy 1947-re a 28 felrobbantott dunai és tiszai híd felét, valamint a 114 elpusztult vasúti híd döntő többségét ismét forgalomba helyezték. A gazdaság termelékenysége növekvő pályára állt és a hitelélet is újra indult. A nemzetközi összehasonlítás alapján kijelenthető, hogy a magyar gazdaság példátlan súlyosságú pénzromlásnak volt kitéve, melyet az új valuta bevezetésével sikeresen kezelni lehetett.

A történelem legnagyobb hiperinflációi

Forrás: Researchgate

A nyugatra hurcolt aranykészletet az USA visszaszolgáltatta és a Szovjetunió is hozzájárult a stabilizációhoz árukölcsönök biztosításával, de kijelenthető, hogy a hiperinflációt Magyarország komoly külső segítség nélkül küzdötte le. A forint stabil valutának bizonyult, mely 78 éve – a világgazdaságot 1946. óta megrázó számos esemény ellenére – szolgál nemzeti fizetőeszközként. A pengő végnapjaiban kialakuló hiperinflációs válság kezelése és a forint bevezetése emiatt méltán sorolandó az elmúlt 100 év legjelentősebb gazdasági eseményei közé.

Tovább az eredeti oldalra!