Crumbs Of Time / 2022. március 4., péntek

A Nyugati-Tátra lengyel oldalán télen

A felvonó mellett a Gáspár-csúcs alatt. Háttérben a Kriván.

Túrázni remek dolog és személy szerint rajongok is érte rendesen. A túrákat úgy szoktam szervezni, hogy minden résztvevő jól érezze magát. Ez praktikusan azt jelenti, hogy megpróbálok senkit sem a olyan erőkifejtésnek kitenni, mikor a természet nyújtotta örömöket elhomályosítja a fáradság nyűgös köde. Nyilván ez nem mindig sikerül és természetesen már én is kerültem saját tervezéssel arra a bizonyos „legyen már vége” állapotba, de nálam azért ez nem igen szegi kedvem a további túráktól (csak azokban a percekben váltam kissé morózussá). De miért is  kezdem a beszámolót a behavazott Tátrából ezzel? Nos az a helyzet állt elő, hogy a feleségem Zsanna kismama, így pedig olyan látványosságokat kellett keresnem és túrákat terveznem, amiket enyhe fizikai terheléssel lehet végigcsinálni.

Nem messze a Kościeliska-völgy bejáratától szépen látszottak a magasabb hegyek. A háttérben a Kresanica.

Erre egyébként ideális hely a Tátra lengyel oldala. (Ha esetleg egy megterhelőbb túráról olvasnál, akkor kattints ide a pár hete megtett túránk a Morskie oko környékén!) Ugyanis a magas hegyek mellett vannak szép völgyek is, ahol a szintkülönbség elenyésző, meg akár lovasszánnal is lehet utazni, mint pl. a Morskie oko-hoz vezető úton. Nos, ilyen peremfeltételekkel a Zakopane-tól kissé nyugatra fekvő Kiry településen foglaltunk szállást. Ez egy tökéletes helyszín, mert a Kościeliska-völgy bejáratánál van, de nagyon közel a Chochołowska-völgyhöz is. Mielőtt rátérnék kalandjainkra mindenképp jelezni szeretném, hogy az utazásunk egész rendben ment Zakopane városáig, ott azonban hihetetlen dugó várt ránk és csak lépésben tudtunk rajta áthajtani. Sajnos nagyon erős a forgalom szinte egész nap. Szűk utcákon araszolnak a kocsik, ami elég lelombozó, de ez a realitás… Vannak buszok, amikkel könnyen el lehet jutni a fontosabb túra kiindulópontokhoz, de még így is rengeteg az autó.

Hangulatos alkony a háttérben a Bystra csúcsa (azthiszem)

Persze csak sikerült átverekedni magunkat Zakopane-én és olyan délután három körül elfoglalhattuk a szobánkat. Így első napra csak egy kisebb sétát terveztünk, hogy kicsit kinyújtóztathassuk magunkat, meg körbenézzünk a környéken. Mivel csak vagy 100 méterre voltunk a Kościeliska-völgy bejáratától, így kézenfekvő volt, hogy kicsit besétáljunk, még sötétedés előtt. A múltkori utazásunkkor még nem nagyon volt hó, mostanra azonban már szép fehér volt minden. Ez persze azt is jelentette, hogy a sűrűn használt járdaszakaszok totálisan le voltak fagyva, tehát csúszásgátló használata erősen ajánlott.

Szakad a hó a völgyben

Kiriyben egyébként három parkoló is van, így autóval érkezve sem kell nagyon parkolót keresni. (Lehet nyáron azért ez a három parkoló sem képes elnyelni a rengeteg látogatót) A völgy bejáratánál egy bájos, a helyi építészeti stílusban épült vendégló áll. Így kora este már nem kell jegyet váltani a nemzeti parkba, a kis bódé már be volt zárva. Ahogy a nap lement kifejezetten hűlni kezdett a levegő, amin a szél még inkább rontott kicsit. Viszont derült volt az ég, így szépen látszottak a távoli hegyek csúcsai a hatalmas rétről, ahová kb. 3 perc alatt eljut az ember. Bóklásztunk kicsit, aztán visszatértünk a szállásra azzal a tervvel, hogy reggel egy kellemes reggeli után lovasszánon fogunk a völgybe behajtani. De vajon így lett-e?

Felettébb vadregényes

Természetesen nem, hiszen miért is kérdeznék ilyet ugye. Arra ébredtünk, hogy esik az eső(!!!) február második felében… Úgy voltunk vele, hogy nem baj, talán a völgyben fentebb már havazik és az nem olyan vészes, bár a látótávolság ilyen időben elég alacsony, így a szép kilátásokra vajmi kevés esélyünk volt. Főztünk teát, felöltöztünk, majd elindultunk a völgy bejárata felé. Meg is tettünk vagy 100 métert, de annyira szakadt az eső, hogy vissza kellett fordulnunk, mert azért ilyen formájú és intenzitású csapadékra nem voltunk felkészülve.

Csend

És ez nyilván elég lehangoló volt. A szobában feküdtünk, kétségbeesetten néztem az időjárás jelentést, de semmi jóval nem kecsegtetett. Bámultam ki az ablakon, mikor egyszercsak az eső fehérbe váltott, de mintha porcukrot szórnának hirtelen! Elkezdett szakadni a hó. Na, ez már azért jobb hír volt. De így is kellett valami jobban vízálló nadrág Zsannának, mert az esőruhánk természetesen otthon pihent a szekrényben… Azért annyiban szerencsénk volt, hogy Kiry-ben van túraruha bolt, ahol találtunk egy megfelelő darabot (namost ezt nem volt egyszerű kiválasztani, hogy most is jó legyen rá, meg a későbbiekben is…) Ezután az egyszer esőbe, egyszer hóba váltó időben beültünk ebédelni az egyik a cikk elején említett étterembe.

Havazás

Ezután pedig elindultunk a völgy felé. Az eredeti ötlet az lett volna, hogy az Ornak menedékházig elsiklunk lovasszánnal, ott felmászunk a remek kilátással kecsegtető Smreczyński Staw-hoz (Fenyves-tó), majd visszagyalogolunk Kirybe. Esetleg megnézzük a híres barlangok valamelyikét a visszaúton. Hát nem így történt. A lovasszánok nem álltak kinn, ami nem csoda ilyen ramaty időben, így maradt az, hogy elkezdünk befelé sétálni és aztán meglátjuk mikor fordulunk vissza. Közben a hó havasesőre váltott, amit tetézett az a tény, hogy szemből kaptuk az áldást. Nos, gondoltam ennek így nem sok értelme lesz…

A Swinica a Gáspár-csúcsról

Aztán egyszercsak, mint a Forrest Gump dzsungeles jeleneténél, elzárták a vízcsapot. Végre el lehetett látni kissé messzebb is, bár a völgyből igazából elég kevés helyen van kilátás. Viszont szép, vadregényes hely sziklákkal, hatalmas fenyőkkel. Nameg toitoi-kkal… Ez amúgy szimpatikus, hogy mivel tudják, hogy erre temérdek turista halad (ezen a napon nagy tömegekkel nem kellett azért számolni…) vannak wc-k. Olaszországban a Dolomitok tövénél háborodtam fel tavaly, mikor még a parkolóban sem volt semmilyen lehetőség az ember dolgát elvégezni, miközben nem kell mondanom, hogy oda még több turista jár… Ja és természetesen a parkolás ott is fizetős…

KIlátás

De vissza a völgybe. Ahogy kanyarogtunk a szép környezetben, azért a hó vissza-visszatért, de esővel már nem találkoztunk. Lassan eljutottunk a már említett barlangokig. Először a talán leghíresebb Jaskinia Mroźna (Fagyos-barlang) felé vezető ösvény mellett haladtunk el, mely alapesetben fizetős, viszont télen nyitva sincs, tehát nem látogatható. Aztán jobbra egy ösvény vezetett felfelé a másik kettő barlanghoz, a Jaskinia Raptawicka és a Jaskinia Mylna (Útvesztő-barlang). Elég meredek út vezet hozzájuk. Télen csúszásgátló nélkül nem ajánlott nekiindulni.

Viszonylag mély hóréteg

 

Elindultunk felfelé, de két cikk-cakk után úgy döntöttünk, hogy nem megyünk feljebb, mert a meredek lejtő elég csúszásveszélyes volt, ami egy kismamának szükségtelen kockázat. Viszont egy lengyel sráctól megkérdeztem, hogy mennyire van magasan a barlang és azt mondta, hogy nagyon közel van. Tuti érdekes felkeresni őket, mert az Útvesztő-barlangon konkrétan keresztülvezet egy turistajelzés és saját lámpánkkal világítva mehetünk végig rajta. Számunkra ez egy későbbi időpontra marad!

Havas csúcsok

A barlangoktól már közel van az Ornak menedékház, de oda már nem gyalogoltunk el, hanem visszafordultunk, hogy sötétedés előtt visszaérjünk Kiry-be. A gyönyörű völgyet magunk után hagyva, másnap egészen más logika alapján kirándultunk. Ha ugyan sokat menni nem tudunk, akkor egy megoldás marad: a felvonó. Zakopane déli részén, Kuznice-ben pedig van is egy felvonó, ami a Kasprowi-wierch (Gáspár-csúcs) 1987 méter magasan álló csúcsára szállít turistákat.

A Csendes-völgy (Tichá dolina) és a Kodracka Kopa-a vezető gerinc

Előzetesen annyit megtudhat az ember igen gyorsan, hogy hatalmas tömegek használják a felvonót így mindenképp érdemes a weboldalon jegyet váltani előre! A honlapon 10 percenkénti indulással lehet jegyet váltani. Ha korán nekiindulunk, akkor még akár 8-10% engedményt is kaphatunk az árból. Először azt terveztük, hogy valami buszt fogunk és úgy megyünk át Zakopane-ba, majd onnan Kuznice-be, de ennek az utazásnak az időtartamát nem tudtuk kikalkulálni, ha meg elkésünk, akkor buktuk a jegyet. Így végül autóval mentünk a felvonóhoz. (A felvonó a parkolótól még úgy egy km) Két sor állt az épület előtt. Az egyik egy igen hosszú az volt, amiben a jegyet vásárlók várakoztak és egy kisebb, ahol az időpontra érkezettek álldogáltak. A felvonó indulása előtt 10 perccel engedtek be minket és olyan negyed óra múlva már fenn is voltunk a csúcs mellett.

A Giewont hátulról

 Természetesen erős szél fogadott minket, de a tegnapi ramaty időhöz képest szuper, napsütés volt, szinte sehol egy felhő. Felmásztunk a csúcsra (a csúszásgátló itt is egy remek eszköz) és körbetekintettünk. Látszott a Giewont csúcsa, ami hátulról nem annyira impozáns, mintha észak felől tekintenénk rá, de a hatalmas csúcskereszt szépen kivehető volt a tetején. A másik irányban a völgyben látszott a Murowaniec menedékház. Kicsit távolabb, már igazi zord sziklás terepként a Swinica trónolt. Később az egyik fénykép kinagyításakor láttam meg, hogy a Zawrat-hágó is látszódott, igaz csak egy kicsi része, bár maga a hágó is zsebkendőnyi. (Ott télen jártunk néhány évvel ezelőtt). Egyszerűen csodálatos egy ilyen környezetbe csöppenni! Lényegesen többre tartom, ha fel kell másznom valahova, de nekünk most ez teljesen jó választásnak bizonyult, mert ilyen helyre nem tudtunk volna eljutni máshogy. Összesen másfél órát lehet fenn tartózkodni a jeggyel (ha oda-vissza váltjuk meg). Ezt kihasználva bolyongtunk erre-arra a csúcs körül.

Turisták a Gáspár-csúcs körül

Innen meg lehet látogatni a Swinica-t, ahova a gerincen keresztül vezet az ösvény, de azt gondolom, hogy a biztonságunk érdekében megfelelően felkészülve és a terep/hóviszonyok miatt hágóvassal érdemes nekivágni. Persze ilyenkor nem tűnik annyira veszélyesnek ez a terep, hiszen süt a nap, minden remek de nem szabad elfelejteni, hogy 2000 méter magasan télen vannak rizikók és ezeket nem szabad fél vállról venni! El lehet menni nyugati irányba is a gerincen a Kondracka Kopa felé, ami a Giewonthoz is átvezet minket.

Többeket láttam leereszkedni a Murowaniec menedékház felé, hiszen a völgyön keresztül is vissza lehet menni Zakopane-ba. Meg persze Kuznicétől is megy fel turistajelzés a csúcsra, azon is láttunk túrázókat. Van fenn egy nagyon régi meteorológiai állomás és a felvonó épületében egy étterem is. Mi nem étkezésre használtuk ki az időnket, azt egy kicsivel később az alsó állomásnál ejtettük meg, ahol egy étterem mellett grilleztek kolbászt nyílt lángon (meg persze a helyi sajtot, amit minden öt méteren meg lehet vásárolni amúgy (és egyébként igen finom szóval érdemes is!)), aminek ellenállhatatlan illata volt, így mi is kipróbáltuk.

A Giewont előről, a Gubalowkáról

Zakopane-ban még egy kicsit nézelődtünk, de ez a hatalmas tömeg, dugók és a parkolás nehézsége miatt , hát mondjuk úgy, hogy nem annyira komfortos… Este a szállásra visszaérve próbáltunk még egy napra szobát foglalni, mert ugye egy napunk esőnap lett, és a Chochołowska-völgyet meg sem néztük. Sajnos mivel főszezon volt nem volt üres szoba, így haza kellett indulnunk másnap. Viszont hazautazás előtt még bementünk Zakopane-be, hogy a Gubalowkára felmenjünk, ahol már voltunk korábban, de nagyon szép kilátás nyílik róla a városra, nem lehet betelni vele.

Szép faház a Gubalowkán

Zakopane az én ízlésemnek sajnos kicsit sok, abban az értelemben, hogy nagyon sok a turista (mi is azok vagyunk tudom) és kényelmetlen parkolni, mozogni a városban. Persze nagyon szép, főleg a sok hagyományos faépület, finomak a sajtok a standokon, de nagyon kommerciális. Minden van, amit el lehet adni a turistáknak. Na, nem kárhoztatok én senkit, ez így alakult, remek helyen van, ez a hegyi turizmus fővárosa ott, nem meglepő, hogy sokan akarják felkeresni.

Étterem Gubalowkán elsőosztályú kilátással

Hazafelé megálltunk Zdiar településnél, ahol most sokan síeltek és a hó is több volt, mint néhány hete, aztán csak az autópálya maradt és estére haza is értünk. Azt gondolom, hogy a Magas-Tátra és a Nyugati-Tátra lengyel oldala remek kikapcsolódást nyújthat akkor is, ha nem tervezünk nagyon erősebb, megterhelőbb magashegyi túrákat. Reményeim szerint hamarosan már a picivel térhetünk vissza ide!

Elvileg a jövő héten is van tervben túra, majd meglátjuk, mert manapság az ember tervez… Lengyelország lesz a cél megint, de most igényesebb túrára indulunk majd, ha érdekel, hova és hogyan, akkor csatlakozz a bloghoz a facebookon!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

Tovább az eredeti oldalra!