Masamódok és Mamzelek

Ki gondolná, hogy a harmincas-negyvenes években Magyarországon a kalapdivat éppoly virágzó volt, mint Párizsban? A tehetősebbek ugyan importálták divatos fejfedőiket, ám a hazai kalapszalonok is pezsegtek az élettel. Ebben az időszakban, főszezonban – februártól június végéig – huszonöt-harminc masamód (kalaposlány) dolgozott egy-egy szalonban, áldozva tehetségüket és precizitásukat a kalapkészítés művészetére.

A kalapkészítés nem csupán kézműves munka volt, hanem igazi művészet. A mamzel, azaz a munkavezetőnő irányítása alatt dolgozó lányok pontosan leutánozták a Párizsból hozott mintákat, fára húzva az anyagot és formálva azt. Ez volt a stock, amelynek tökéletes elkészítése és kezelése kulcsfontosságú volt a kalapok minőségében. Budapesten mindössze három esztergályos volt képes stockot készíteni, így gyakran alig tudtak eleget tenni a megrendeléseknek. A jobb szalonokban több száz stockot tartottak, hogy minden modellnek sajátja legyen, így azok igazi kézművesdarabokká váltak, melyekbe a masamódok vasalták lelküket.

Ezek a kalapok nem csupán fejfedők voltak, hanem igazi divatműremekek, melyek a nőiesség és az elegancia csúcsát képviselték. Az egyedülálló kreativitás és precizitás, melyet a masamódok belecsempésztek minden egyes kalapba, azóta is legendává vált a magyar kalapdivat történetében.